Főleg a kutyás sztori

2012.02.16. 09:18 - címkék: -

Egyszer sétáltunk az utcán, a nagymamám, a húgom meg én, és jött egy kutya. Nagy farkaskutyaszerű kutya volt és morogva, fenyegetően közeledett. Valahol mögötte jöttek a gazdái is, a távolban, de póráz, szájkosár, minden nélkül fenyegetően jött ránk a kutya. Én olyan 11 éves körül lehettem, a Húgom mondjuk 4, nagyon megijedtünk, a nagymamám a táskájával meg kiabálással valahogy odébblökdöste a kutyát, odaértek a gazdái is, senkinek nem lett semmi baja. Utána mondta a nagymamám, nem is igazán rosszallóan, csak így megjegyezte, hogy amikor fenyegetően odaszaladt hozzánk a kutya, akkor én bebújtam a húgom háta mögé, pedig ő a kisebb és én vagyok a nagyobb. Én nem emlékszem erre, kavarodás volt, minden irányból jött a kutya, fogalmam sincs, ijedtemben merre álltam, simán lehet, hogy bebújtam a húgom háta mögé magamat védve, és nem gondolkodtam azon 11 évesen, hogy a kisebbet kellene védelmeznem. Nem tudom, hány éves korától gondolkodik így az ember. Mindenesetre valamiért nagyon megjegyeztem ezt az esetet, és máig fel tudom idézni, az utcasarkot meg a kutyát is, és észreveszem azokat a felnőtt helyzeteket, amikor ez történik. Nem is: időnként felnőtt helyzetekről egyszercsak így eszembe jut a kutyás sztori.

Nem azt veszem észre, amikor én csinálom, (vagy azért, mert azóta megtanultam normálisan felelősséget vállalni, bátor és szuper vagyok, vagy azért, mert gyatra önismeretemmel észre sem veszem, amikor a kisebbet tolom magam elé veszély esetén), hanem azt, amikor velem csinálják vagy nem csinálják. Két ilyen nagyon markáns esetre emlékszem, amikor a nálam "nagyobb" személy kérdés és hátrapillantás nélkül elém állt és megvédett, és amikor a másik nálam "nagyobb" személy mögém állt. Az utóbbi sem volt félelmetes, egyik sem valódi, fizikai veszély volt, mindenki jól van. Lehet, hogy ez apróság, és az is lehet, hogy nincs jogom másokat megítélni, mert magam is egy gyáva vagyok, és ki tudja, hova ugranék, ha most 34 évesen mennék a húgommal (27) és jönne a kutya? Mégis eléggé befolyásolja ez a dolog az egyes emberekről alkotott véleményemet. Nemrég volt egy eset, aminek a kapcsán eszembe ötlött, hogy na, ez megint a kutyás sztori all over again. Aztán lehet, hogy nem is.

Hát ennél konkrétabbat nem mondhatok.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította