Megdőlt a melegrekord a konyhában, amennyiben délután 39 C-ot mutatott a hőmérő (most meg 49 C-t, de most pont rásüt a nap.)
Ma azt álmodtam, hogy valami vidéki egyetemen véletlenül összefutottam valahavolt kedvenc Főnökömmel, és elkezdtem arról faggatni, hogy mennyire vált be neki a pszichiátriával való szakítás, nem hiányzik-e, lehet-e pszichiátria nélkül élni, ha már az ember egyszer belekóstolt, esetleg mit gondol, én tudnék-e, és pont mire válaszolt volna, odajöttek más kollégák (akiket az álmomban ismertem, de igazából nem) és elterelték a beszélgetés fonalát. Vajon mit titkol előlem a tudatalattim? Nem, nincs kilátásban semmiféle szakmaváltás a részemről.
Az álmom későbbi részében már semmi extra nem történt, magam mögött hagytam a vidéki egyetemet és a fenti szereplőket és egy elhagyatott házba értünk ismerős fiatalokkal, az elhagyatott ház tárgyaiba valahogy a Gonosz költözött, és gonosz démonok az ismerős fiatalokba is átköltöztek, engem pont az a lány támadott meg, aki a mozgásterápián csoporttársam volt és nagyon jóban voltunk, gyorsan elszaladtam, persze mint rendes álomban, csak csigalassúsággal tudtam szaladni, utolért, és verekedés közben elmagyaráztam neki, hogy dehát mi jóban vagyunk, és a barátságunk legyőzte a gonosz démont (így kihunyt a csaj szemében a piros fény, mint a filmekben) és megkönnyebbülten ölelkeztünk össze a kihalt utcán. Igen, olyan lány vagyok, aki nyálas hepiendet álmodik a zombis rémálmoknak.