Keep calm

2011.01.01. 16:57 - címkék: - komment

Régebben nem szoktam ilyen évértékelőket írogatni, de tavaly végigolvastam az előző évemet és megtetszett ez a fajta áttekintés, úgyhogy most is ez lesz, amíg fő a hagyományos január elsejei korhelyleves. Ne legyenek illúzióink, néhány klassz új ismeretséget és koncertélményt leszámítva 2010 a munkahelyemről szól.

theoriginal2010 január elseje mindjárt azzal kezdődik, hogy bemegyek reggel nyolcra dolgozni felháborítóan napbarnítottan és kipihenten egy doboz mogyorós-csokis süti társaságában, aztán pedig egész éjjel dumálunk Zsuzsa nővérrel a zárt osztály konyhájában. Januárban mindenféle változás van a Helyen, nem vállalom el egy osztály vezetését, úgy, hogy senkitől sem kérek tanácsot a döntéshez, hanem tudom magamtól, hogy én nem azt akarom csinálni, és ez jó érzés. Veszek egy piros kabátot, és elhatározom, hogy leszokom a dohányzásról, megtanulok tűsarkúban járni és beosztani az időmet. Az eredmények: a dohányzásról nem szoktam le, bár drasztikusan csökkentettem (havonta egy doboznál tartok), gyönyörűen járok tűsarkúban, ugyanakkor továbbra is sokkal jobban hozzám illőnek tartom a lapos sarkat, mert abban lehet osonni és kilométereket gyalogolni is. Az időm beosztására pedig számtalan módszert kipróbálok az év során, nem adom fel, mindenféle naptárakat, listákat, táblázatokat, és mindig rájövök, hogy lehetetlen.

Februárban azzal foglalkozom, hogy vajon mennyire változtat meg engem a pszichiátria/pszichoterápia és ezen gondolkodom egész hónapban, meg később is, egész évben, hogy ez én vagyok-e meg ezt akarom-e csinálni, el akarok-e menni máshová, hova máshová. Az egész évet ez az ambivalencia jellemzi, menetrendszerűen két hétig gyűlölöm a munkahelyemet, aztán rájövök, hogy basszus, mégsincs ennél klasszabb és érdekesebb és nekemvalóbb semmi, aztán elfáradok és rájövök, hogy miért nem lettem inkább HR-es / angoltanár / botanikus / jogász, és így tovább, ciklikusan, egész évben. Az egész évet le tudnám írni annyival, hogy januárban itt akarok dolgozni, februárban nem, aztán igen, nem, igen, nem, igen, nem. A pszichiátriás kérdésre meg azt mondja valahavolt kedvenc Főnököm, hogy tanuljak meg esendő maradni, és ez annyira pontosan az a szó, amit kerestem, hogy meg is jegyzem magamnak jól.

Márciusban rájövök, hogy én ilyenkor már rég Sopronba akartam költözni az eredeti terv szerint, aztán itt ragadtam valahogy. Kirándulok Sopronba, meg meglátogatom Londonban húgomat, megnézem a Highgate Cemetery-t meg a HMS Belfastot meg a Freud múzeumot, veszek egy klassz táskát az Oxford streeten. Ja, meg még előtte kapok szakmai díjat is, az klassz, mert abból van pénzem Londonba utazni, meg amúgy is imádom, ha dicsérnek.

Áprilisban van a Szendi-féle vita, amin totál kiakadok, mert ahhoz sem szoktam hozzá, hogy PMS-es tünetekkel küszködve kettő darab 150 feletti IQ-val rendelkező férfival vitatkozzak szimultán (az egyik a férjem), akik tökéletesen ellentétes álláspontot képviselnek, míg én kb. a középutat, de különösen ahhoz nem, hogy a blogom a pszichiátriáról szóljon és nekem itt véleményformálni kelljen meg mittudoménmicsoda. Egy teljes hétig dühöngök utána, közben még a könyvet is megkapom olvasásra, nincs menekvés. Ez a momentum a kezdete annak a vonulatnak, amelynek során a Pszichiátria Valósága betolakszik a blogomba, két magyar kongresszusra megyek el idén és mindkettőn megemlítik az isoldét, az egyiken konkrétan a magyar pszichiátriai társaság leendő elnöke, és utálom és hisztizek, hogy nem lehet az embernek egy átmeneti tere, amire pedig szükség van, nekem legalábbis. Ja, és elkezdek edzeni járni reggel, aminek később az a sorsa, hogy nagyjából júliusig viszonylagos rendszerességgel eljárok (heti 3 körül), szabim alatt is eljárok, csak nem hajnalban, hanem délelőtt, aztán augusztus 23-án visszajövök szabiról és elkezdek dolgozni és ott van vége, nem sportolok egészen decemberig.

Májusban csinálok pszichoterapeuta szakvizsgát, az kaland, még mindig A Cikkemmel szenvedek, annak kapcsán is szakmai krízisbe kerülök, valamint elmegyek inni Lammal, ami klassz és tanulságos és vicces és kiderül, hogy voltunk ugyanazon a James Band koncerten Sopronban mintegy 15 évvel ezelőtt.

shopping is my salvationJúniusban hét éves a blogom, elfogadják A Cikkemet, abból kihozom, amit lehet, körbeszaladgálok a munkahelyem épületében, minden ajtón bekopogok és újságolom, és veszek magamnak egyből három pár cipőt jutalmul. Aztán végképp megelégelem a szakmám ilyen mértékű valós jelenlétét a blogomban, én megsértődöm azon, hogy nem játszhatok és bujkálhatok és lehetek anonim és írhatok hülyeségekről, úgyhogy tartok szünetet. Szünetet tartani klassz. Júliusban nem is írok blogot, ehelyett csomót dolgozom, meg van a mozgásterápiás hétvége, amin van egy kicsit szomorú élményem, ugyanakkor van itthon a Húgom és beledobja a telefonját a Dunába, hirtelen ötlettől vezérelve begöndöríttetem a hajamat, férjhez adjuk Rékát, ami klassz esküvő, sosem fogy el a rézangyal mézes meggy és hajnali ötig táncolunk Doors-ra mezítláb. Aztán elmegyek szabadságra.

A szabadságom augusztus végéig tart és nem utazom sehova, mert nincs pénzünk és a férjemnek sokkal kevesebb a szabija, de attól még tök jó, olyanokat csinálok, hogy minden nap eljárok edzeni, mindenféle emberekkel talákozom, kirándulok Sopronban, van Sziget Cseh Tamás emlékkoncerttel meg Muse-zal meg PiL-lel, melynek kapcsán öreg punknak neveznek és én ennek örülök, és befejezzük az egyik cikkünket. Konkrétan van az, amikor a futógépen telefonálok Kollégámmal és lihegve magyarázom neki a skizofréniában és autizmusban tapasztalható mentalizációs deficit közötti különbségeket, hazafelé veszek a piacon barackot és befőzöm a baracklekvárt, este meg elmegyek a kocsmába. Én ilyen szeretek lenni. Ja, és körbebiciklizzük a Fertő-tavat.

Szeptemberben nincs semmi, dolgozom, rinyálok, értékválságba kerülök attól, hogy milyen keveset keresek, megsértődöm, hogy nem kapom meg a tervezett mellékállást a munkahelyemen belül (komolyan örökre megsértődöm, és bármikor a jövőben felajánlják, el fogom utasítani), felfedezem a Szabó Ervin könyvtár létezését meg vizsgázom a mozgásterapeuta képzésen. Szeretem azt tanulni, mert az antipszichiátria mellett a másik olyan terület, ami meglepően tágítja a látókörömet és elgondolkodtat és intellektuális kaland, ha szabad ezt a nagyzoló és elcsépelt kifejezést használnom. Közben biochef-et eszem, az is kaland, csak másmilyen.

burn it downOktóberben véletlenül elmegyek Athénba pszichiátria genetika kongresszusra, az klassz, napozok a strandon és tetszik a kongresszus is, ezt leszámítva meg utálok itt dolgozni és önéletrajzot írok és állásokat nézegetek. Egy mellékállásra felvételizek, ahol pénzt lehet keresni, de még azóta se kezdődött el. A legjobb dolog a hónapban, hogy Sarah Connornak öltözöm Lucia Halloween-partiján. Novemberben már végképp el akarok menni bárhová, interjúzom az írekkel, de nem költözöm végül Írországba, mert nem most van itt az ideje, Kollégánál záróbuli van, és megyünk Londonba, ami ugyan kicsit kaotikus, de a National-koncert mindenképp szuper.

Decemberben meg megint szeretem a munkámat, ez némiképp annak köszönhető, hogy novemberben kihisztiztem magamnak, hogy átmenetileg egy kicsit máshogy szervezhessem a teendőimet és ebben a két hónapban nem teljesen szimultán kellett csinálnom a tudományos munkát meg a betegellátást, hanem csak részben szimultán, és így sokkal jobb volt. Lehetővé tette, hogy rájöjjek, hogy jé, én szeretem a Tudományt, meg jé, én szeretem a betegellátást, és ahogy telnek az évek, azért apránként, de egyre inkább azt a részét csinálhatom benne, amit szeretek és ami érdekel, ettől el is szomorodtam, mert sajnos ismét nem arról van szó, hogy egy olyan helyen dolgozom, amit utálok és itt kéne hagyni, hanem nagy csomó mindent szeretek benne, csomó más meg nehézség, és ezt az ambivanelnciát nem tudom, mikor és hogyan lehet feloldani, ha egyáltalán valaha. Vagy bele kell törődni, nem tudom. Mindenesetre kiválóan teljesítettem a kínai horoszkóp előrejelzéseit, miszerint a Tigris évében a Kígyó körül változnak a dolgok és a Kígyó is változni akar és menni, de álljon ellen a kísértésnek és maradjon a seggén, mert nem most van itt az ideje.

thanksA munkahelyi izéken és szakmai lelkizéseken kívül még az történt idén, hogy klassz emberekkel ismerkedtem meg a blogom révén, orvosokkal és rocksztárokkal egyaránt, és bár idén magamhoz képest rettentően keveset foglalkoztam a barátaimmal, sose értem rá, mert dolgoztam, még a beharangozott szülinapi bulimat se szerveztem meg, mégis egy csomó ember írt vagy felhívott vagy ajándékot vett a szülinapomkor, és az klassz, örültem neki és meglepődtem, hogy az elhanyagolás és a nyafogás ellenére is szeretnek és tudják, mikor van a szülinapom, pedig semelyik közösségi oldalon nem vagyok rajta.

"Day" is a vestigial mode of time measurement based on solar cycles

2011.01.01. 15:18 - címkék: - komment

Szórakoztató geekek és gyönyörű macskák társaságában zártuk az évet egy nyolcadik kerületi panellakásban, és az első három mondat, amit az új évben hallottam, egy-egy borzalmas szóvicc volt.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása