A pszichiátriával tehát valami baj van

2011.06.08. 00:22 - címkék: -

Tetszik nekem a Buda Béla könyve eddig, meglepően könnyed és személyes hangvétellel indít, amelyben a szerző bevallja, hogy "pszichiáter lettem, ha nem is szabályos." Valamint, hogy fiatal éveiben ahelyett, hogy lakást és autót szerzett volna, inkább olvasott, társadalomtudósok közé keveredett, különféle ideológiai bírálatoknak tette ki magát, a "tudás fájáról evett", és nagy nehézségek árán külföldi szakmai rendezvényekre utazott. Arról nem nyilatkozik, hogy ez utólag hogy vált be, megbánta-e, hogy nem a pénzszerzésre fordította az energiáit, hanem holmi okoskodásra meg világmegváltásra. Sajna nem önéletrajz, hanem a pszichiátria története, így többet nem mesél magáról a szerző, hanem otthagyjuk szerencsétlent a hatvanas években lakás és autó nélkül. Ehelyett áttérünk Thomas Szaszra meg a magyar pszichiátria helyzetére, amelynek során nyilvánvalóvá válik, hogy a szerző nem hagyott fel azzal a szokásával, hogy ideológiai bírálatoknak tegye ki magát. Részemről naivan várom, milyen visszhangja lesz a könyvnek, vagyis, hogy lesz-e egyáltalán.

De ez milyen érdekes, hogy emberek képesek feltenni az életüket egy ügyre vagy egy hivatásra, és csak azzal foglalkozni, és nem venni házat meg autót, hanem a szakmáról olvasni és az ideológiákban elmélyedni. Becsvágyból teszik ezt, vagy miért? Ne értsünk félre, nekem is van tudományos érdeklődésem, előszeretettel olvasok szakmai könyveket és járok képzésekre szabadidőmben a saját pénzemből és lakáshitelt ugyan szereztem, autóm sose volt, de én legalább szenvedek emiatt, mert tudok a külvilág létezéséről és hiányzik nagyon a külvilág*. Az autó is, de főleg az erdő, a regényolvasás meg a lekvárfőzés. Van, akinek nem hiányzik a külvilág? Nem szereti annyira? Nem érdekli? Vagy csupán a nemi sztereotípiáról van szó, hogy a férfiaknak muszáj valami maradandót alkotniuk? Igen, azért kérdezek hülyeségeket, meg azért érdekel, mi motiválja a embereket egy komplett szakmai életútra, mert éppenséggel a saját motivációm nem a legfényesebb korszakát éli, ha fogalmazhatunk így. Egyszerűen túl nagy ára van.

*A "külvilág" alatt jelenleg mindent értünk, ami nem pszichiátria, a scifi-akcióhorror-filmektől a flamenco-n át a borsófejtésig.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása