Happiness comes in small doses folks

2011.04.01. 09:38 - címkék: -

Először is, bementem reggel dolgozni, és közölték, hogy többet nem lesz kávé az osztályon, mármint az a fajta rendszer, hogy beadunk pénzt a közösbe, abból veszünk kávét, amit a presszó típusú géppel megfőzünk, az megszűnik, aki akar, hozzon be magának nescafét és melegítsen vizet és igya azt, ettől teljesen kiborultam, és könnybe lábadt szemmel közöltem, hogy én akkor nem fogok ide bejárni, mert azt nem várhatják tőlem, hogy bejárjak egy olyan helyre reggelente, éveken át, ahol nincsen kávé és bár vészhelyzetekben nagy segítség tud lenni a nescafé 3 az egyben, azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy életvitelszerűen fogyasszam. Úgy eldöntötték nélkülem, hogy meg sem kérdeztek. Halál komolyan megfordult a fejemben, hogy átkérem magam másik osztályra, ha itt ilyen team van, akik még a kávéban sem tudnak megegyezni. Mindegy, ezt előadtam drámaian, akkor megegyeztek egy alternatív megoldásban, úgyhogy egyelőre lesz kávé. Nem, nem gondolom, hogy ebben bármi kóros lenne, az ember ragaszkodjon az élet apró örömeihez, ami esetemben normális kávé reggelente. Ööö, két normális kávé, mert egyet iszom otthon, egyet bent. És persze, kibírtam volna, ha megszűnne a benti kávé, mindazonáltal ne legyenek illúzióink, onnantól nem lettem volna kedves azokkal, akik ezt tették velem.

Másodszor meg írtak az Illytől, hogy lehet, hogy küldenek egy Francis Francis X7-est, persze, csak egy hétre kipróbálásra, but still. Gyanítom, hogy ez ugyanaz a trükk, amikor a dealeredtől megkapod az első adagot ingyen, utána úgyis kialakul az olyan mértékű sóvárgás, hogy megveszed magadnak az anyagot akármennyiért. Persze, elképzelhető, hogy túl sokat foglalkoztam az addikciók szakirodalmával az utóbbi napokban, de azért magamat ismerve gondolhatjuk, mekkora sírás lesz a vége, amikor majd vissza kell adni. Kivéve persze, ha nem tetszik, végülis még csak képen láttam. Meglátjuk.

További nehézsége az életnek, hogy nem lehet sós uborkát kapni, mégiscsak meg kellett volna vennem Bécsben a piacon, és így mit fogok adni a bloggereknek, amikor jönnek hozzánk nyolcvanas évekbeli grúz scifiparódiát nézni? Sajnos nem lehet kapni jó uborkát sem, mert nem most van az uborkaszezon, így el sem tudom készíteni, bár egyszerű. Hogyan fogunk így sós uborkát harapni a vodkához a keleteurópai panelrengetegben. És gondoltam még, hogy csinálok grúz töltött lepényt, azaz hacsapurit, de kiderült, hogy ez az az étel, amit még chiliesvanilia is elrontott, ráadásul egy egyszerű étel, én pedig sosem tudtam egyszerű ételeket elkészíteni, emlékezzünk csak a sztrapacskámra. Mindegy, max kapnak sonkás zsömlét, az még megy.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította