Továbbra is ornish a bioséftől, kb. semmi se egyezik az elvárásaimmal, a legundorítóbbnak tűnő dolgok eszméletlenül finomak, a finomnak hangzóak meg rosszak, hát az élet az csupa meglepetés, emberek.
Az élet az olyan, hogy van benne indiai kebab csirkéből mentás-joghurtos vitaminsalátával, ez valami saláta meg világossárga színű fasírtnak imponáló gombócfélék, egynek elmegy, a "császármorzsa" fahéjas szilvával-t meg azért rendelem, mert régen szerettem a császármorzsájukat, ami nem császármorzsa (ezért az idézőjel), hanem valami müzlis cucc igazából. Ezen savanyú szilvalekvár van, túl savanyú, túl tömény, túl szilvalekvár.
A keddi nap az teljes egészében a sátáné, de úgy, hogy már reggel nem jön a villamos 15 percig, ezért egymillió fáradt, büdös vagy ingerült emberrel kell utazni és elkések a reggeli megbeszélésről, és ebben a szellemben folytatódik, minden elromlik, nyűg, folyamatosan csörög a telefonom, kopognak az ajtón, az élet megoldhatatlan problémák folyamatossága, amiket mégis nekem kell megpróbálni, és az ebédem is, ami általában megérkezik 11 körül, most egykor ér ide. Van benne laskagombás zöldborsóleves, ezt előre utálom, mert tiszta, átlátszó leves benne úszkáló répával és gombával, pont mint a menzán, ehelyett ízre nagyon finom, otthoni nagyanyám-főzte levesekre emlékeztet. A padlizsán steak pirított fokhagymával, brokkoli krémmel és fényezett karottával kicsit megvigasztal, a padlizsán megsütve krémes és olvadós és van hozzá izgalmas, zöld trutymó meg persze répa. A répa, az egy biztos pont az életben.
Szerdán eszem olyat, hogy rizses laskagombával töltött kellevél sütőtökraguval, ami nem répa, meg hárombab saláta krémes kapor öntettel, ezekről csináltam fotókat is, lásd alább, meglepő módon a ronda, zöldes, babos, kaporszagú, ijesztő babsaláta a díjnyertes, nagyon jó cucc, nem érezni a kaprot, de nincs túlzottan babíze sem, tökéletes.
A csütörtöki kaja a legjobb a héten, rózsaborssal sült csirkemell forró babsalátával, ez csirkedarabkák, klassz babsaláta, és van rajta egy csomó egész hatalmas szemű bors, amik ropognak és kicsit csípősek, klassz. Képünkön. Az aranygaluska vanília öntettel meg olyan, mint az aranygaluska, csak barna lisztből van, de különben semmiben sem különbözik a klasszikustól, és sok és finom.
A pénteket nem szeretem, tandori burgonya háromhagyma chutneyval, ez konkrétan burgonya meg hagyma, én szeretem az egyszerű ételeket, egyszerű ízeket, meg azt is, amikor nem főzik szét a zöldségeket, de a burgonya igenis legyen nagyon puhára főzve, és... legyen szalonnával. Sok szalonnával. A kapros túrólepény meg igencsak karakteres két szelet, az egyiket elajándékozom, nekem ez túl férfias, túl savanykás, túl extra. Az apukám imádná, az pont az ilyesmit szereti.