Változtasson nevet és költözzön Kaliforniába

2010.06.16. 10:55 - címkék: -

Az van, hogy úgy két hete épp el akarok menni HR-esnek, mert valamelyik ismerősöm azt mondta, hogy a haverja HR-es és 800 ezer forintot keres, és komolyan már, annyira rossz szegénynek lenni. Jó, nem annyira rossz, van hol laknunk, van mit enni, tegnap is vettem egy leárazott pulcsit a Promodban*, de úgy átélném egyszer azt az élményt, hogy pluszban van a folyószámlaegyenlegem, vagy esetleg azt, hogy félretett pénzem van. Vagy hogy autóm van. Szóval ezt így mondogattam, félig viccből, hogy elmegyek HR-esnek, amire mindenki (a haverjaim és a kollégák) kivétel nélkül azt válaszolta, hogy "te tök jó HR-es lennél". Semmi realitása nincs a dolognak amúgy, csak néha szeretek menekülési útvonalakon gondolkodni, tudjátok, hogy van ez.

És a múltkor, amikor Charles-t épp Magyarország felé ette a fene és kávéztunk a pláza parkolójában, magyaráztam neki a személyes szabadságomat, hogy én bármikor elmehetek az egészségügyből és élhetek úgy, hogy magánrendelek, mozgásterápiás csoportokat tartok, laikuspszichológia-cikkeket írok, életmódtanácsadok, szabadidőmben meg fikciót írok meg eljárok kontakttáncra, és erre ő meglepetten nézett és azt mondta, nem tudja elképzelni rólam a fentieket, mert már 17 éves koromban is nyilvánvaló volt és most is az, hogy nekem abban a rendszerben van a helyem, ahol most vagyok. Milyen érdekes, hogy a különféle emberek milyen elméleteket gyártanak rólunk, Alaine tavaly kifejtette a játszótéren, hogy ő egészen biztos benne, hogy én nem abban a rendszerben fogok megöregedni, ahol most vagyok, mert nem vagyok az a típus, nyilvánvaló. És ez két ember, aki elég jól ismer. Ez is csak azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok.

Aztán tegnap ültem a villamoson és olvastam a Madness explained c. könyvet és a kilencedik oldalon rájöttem, hogy szabad nyugodtan azon gondolkodni, hogy így-meg-úgy elmegyek trénernek, HR-esnek, újságírónak, regényírónak, papucs orrán pamutbojtnak, de igazából én úgyis pszichiáter leszek, mert azt választom, nincs mit tenni.

*Igazából két pulcsit meg egy szandált meg egy karkötőt. Le voltak árazva.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította