And I am a material girl

2009.10.31. 17:26 - címkék: - 4 komment

Ez a biciklizés nyomába sem ér a futásnak, de azért meg fogom tudni szokni. Úgy értem, a konditermi gépen való biciklizés a konditermi gépen való futásnak nem ér nyomába, mert biciklivel járni dolgozni Hollandiában, kis patak, nárciszok és birkák mellett azért egész más volt. A legjobb persze dühösen sportolni, sokkal jobb érzés, mint nyugodtan, és a pulzusunk is sokkal könnyebben eléri a zsírégető tartományt, úgyhogy arra gondoltam, ezentúl majd mindig előrelátóan felbosszantom magam valamin. Biztos bármikor lehet találni mérgelődésre alkalmas dolgokat, ott van mindjárt a fizetési papírom, vagy hogy zárva van a posta, négyes metró, alsó szomszéd, ezért tart itt ez az ország. 

Vannak jó hírek is, kaptam a férjem haverjától Lips-es repipólót, pont a méretem és klassz, és én (reszkető kezek, elcsukló hang) két hónapja nem vettem ruhákat, így minden morzsáért hálás vagyok. Lehet, hogy valójában a rendszerrel/ a világgal minden a legnagyobb rendben van, és csak azért van jutalomhiányos szindrómám, mert nem veszek ruhákat? Végülis egyszer már rájöttem, hogy a Boldogság valójában Ruhák.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította