Voltam a szemésznél, azt mondta, jó, fekszik a helyén a retinám, minden jól néz ki. A szemlencsémen van pár kis folt, de nem nőttek, inkább visszafejlődtek, úgyhogy nem lesz szürkehályogom, ami "nagyon gáz lett volna ennyi idősen". A gázbuborékból még van a szememben, de már csak a látóterem 10 %-át foglalja el, a 90 %-kal látok, ami már sokkal kevésbé idegesítő, mint régen. Már csak lefelé nézni nem tudok rendesen, mert akkor előrejön a buborék és mindent eltakar, de ez igazán semmiség. Egy dolog aggasztja a szemészt, hogy változatlanul ugyanúgy látok fényfoltokat, mint a műtét előtt és után és mindig az utóbbi hónapokban, úgyhogy még mennem kell kontrollra pár hét múlva megint. Nagyon kedves a szemészem különben, aggódik értem meg minden, tök aranyos.
Ezenkívül az egészségemről még annyit, hogy megkaptam pár perccel ezelőtt a sokat vitatott H1N1 oltást, izgi. Nekem még soha semmilyen védőoltástól nem lett semmi bajom, beleértve a szezonális influenzát, a veszettséget és a tífuszt is, szóval annyira azért nem félek.
A képzeletbeli bordó Martens bakancsommal pedig, ha valaki esetleg emiatt aggódna, az lett, hogy egyszer visszamentem a boltba, de nem hoztak addigra sem a méretemben és nem voltak kedvesek az eladó fiúk, úgyhogy megsértődtem és harmadszorra már nem mentem vissza, és közben pedig rájöttem, hogy hó végéig jelentkezni kell a pszichoterapeuta szakvizsgára, be kell fizetni a díjat, és annyi pénzem nincs is. Szóval a Martens bakancsom árát inkább pszichoterapeuta szakvizsgára költöm. Szomorú.
Ami azt illeti, két pár Martens bakancs árát költöm pszichoterapeuta szakvizsgára.
Eljön vajon valaha az az idő, amikor a papírjaimat (szakvizsgák, tudományos izék) végre némi pénzre és szabadidőre válthatom? Nem, ugye? Gondoltam.