Hát, mit is mondjak, ami nem túl érzelgős. Cseh Tamást azóta szeretjük, hogy játszotta nekünk gitáron a középiskolai magyartanárunk, meg a középiskolai zenészfiú szerelmeink, meg a Fő téren zenélő hippi, meg voltunk koncerten a soproni színházban, meg a Bárkában, az egyik legőszintébb előadó, akit valaha láttam, meg láttuk öreg Madámot is játszani valami darabban, vicces volt, és szoktuk hallgatni mosogatás közben, több dalát tudjuk kívülről, mint nem, köszönjük őket.