Ma voltam utoljára a pszichológusomnál, vettem neki orchideát (ez egy történet, hogy miért pont azt) meg könyvet (másik történet). Szokatlan lesz, hogy semmiféle terápiába nem járok, eddig meg sokáig kettőbe is jártam (mozgásterápiás csoportba, valamint dinamikusan orientált egyénibe). Bizonyára majd többet fogok írni magamról a blogomba, vagy többet fogok sportolni, vagy többet fogok hisztizni, nem tudom. Amúgy ez klassz volt, nem rinyálok, minden szempontból az egyik legjobb döntésem volt, hogy elmentem pszichoterápiába (mondjuk bizonyos szempontból kötelező is, de meg lehetett volna oldani). Hasznos volt, izgalmas és kellemes és a jó értelemben vett fura. Köszönjük ex-kolléganőnknek, Alaine-nek, aki elküldött, és összepárosított a megfelelő terapeutával.
Benyújtottam (valójában a gyakorlatban egy kolléganőm nyújtotta be, mert megkértem, hogy segítsen) ma azt a cikkemet, amiről azt hittem, soha, soha nem fog elkészülni, egy 5 egész valamennyi impakt faktorú laphoz, végülis mi bajom lehet. Ez persze messze nem jelenti azt, hogy vége van a cikkel folytatott lélektani küzdelemnek, hiszen még bizonyára sokszor át kell majd írni, mielőtt megjelenik valahol. Izgi (nem). Most már teljes figyelmemmel a disszertációmra koncentrálhatok (nem, mert pénteken vizsgázom pszichoterápiából), ami klassz (borzasztó). Különben a 47. oldalon tartok, kb. 100 kell, de a könnyebbik részét írtam eddig.
És miért kell a doktori fokozatszerző eljárás elindításához erkölcsi bizonyítvány? Már tavaly is vettem kettőt egyéb bürokratikus ügyekhez, de azok persze már lejártak. Nem lehet erre előfizetni valahol? Hogy egyszerűen csak küldjenek egyet automatikusan háromhavonta, minden tizedik ingyen? Komolyan mondom, megérné.