Shopping is my cardio

2008.12.17. 18:47 - címkék: - 7 komment

Kedden azután el is mentem húgommal az Aréna Plázába késő délelőtt, hogy akkor most okosan és az évek óta bevált rendszert követve néhány órán belül mindenkinek ajándéka lesz. Az Aréna Pláza kedden délben szinte teljesen néptelen, és olyan halk zene szól, hogy szinte kivehetetlen, hogy karácsonyi-e vagy sem. Szóval bementünk húgommal a plázába, már eleve rinyálva, hogy nincs kedvünk vásárolni, én szívesebben lettem volna a futógépen, ő meg nem tudom, hol. Bementünk, végiggondoltuk, hova kell menni, szokásos: ruhabolt, dvd-lelőhely, illatszer, könyv. Levettük a kabátunkat és azzal  lendülettel felkerestük az első ruhaboltot beültünk kávézni.

Kávéztunk. Megbeszéltük, hogy semmi kedvünk vásárolni, különben is tök hülyeség az egész. Ilyenkor egyébként a hagyománynak megfelelően egymás jelenlétében egymásnak is veszünk cuccokat. Felkerekedtünk. Bementünk az első boltba vettünk magunknak szerencsesütit és megnéztük benne, mit hoz a jövő. Húgom hisztizett egy órát, mert nem megfelelő jóslatot kapott. Bementünk vagy ötven ruhaboltba céltalanul, és mindenféle ruhákat próbálgattunk fel a hatékonyság legkisebb szikrája nélkül. Az első helyen volt egy kabát, ami a húgomnak állt jól, bár nem neki néztük. Eltelt egy óra. Elfáradtunk. Ekkor, rádöbbenve, hogy mennyire kevéssé haladtunk előre, még semmit se vettünk, végre hatékonyan beültünk a mekibe kajálni.

Megvitattuk, hogy vajon hazudnak-e a McDonald's-os kalóriatáblázatban, vagy igazat mondanak. Felvetettük, hogy mi lenne, ha nem vennénk egymásnak semmit, hanem csak szimplán kicserélnénk egy-egy tízezrest. Baconös hamburgerrel megerősítve lelkünket, ismét felkerekedtünk és gyorsan megvettünk mindent szánalmasan vánszorogtunk tovább. Felpróbáltam egy lila bársonyzakót a rajtam lévő hosszú, fehér, hátravetett sállal, olyan volt, mintha mindjárt elszavalnám a Nemzeti Dalt. Bementünk még a C und A-ba is, pedig az már a vég. Azután bementünk a H und M-be is, ami tényleg a vég. Ott se volt semmi. Bementünk a Hervis sportworld-be, vagy mi az. Semmi. Végül feladtuk a ruhavásárlást, bementünk a media marktba vagy a másik ugyanilyenbe, vettünk egy csomó dvd-t. Ezen fellelkesülve gyorsan végére jártunk a többi beültünk kávézni.

Megbeszéltük, hogy tök hülyeség, otthon se leszünk karácsonykor. Elkezdtük keresni az Yves Rochert, de nem találtuk, lehet, hogy az Arénában nem is volt soha. Bementünk másik illatszerboltba, vettünk egy db dolgot. Bementünk könyvesboltba, nem vettünk semmit. Rájöttünk, hogy délután négy van, és már rég más dolgunk lenne. Visszamentünk a legelső helyre, megvettem húgomnak a kabátot (különben gyönyörű). Visszamentünk a nemtudomhányadik helyre, megvette nekem a zakót (különben vagány, igazi hetvenes évek Ez a divat évkönyv-címlap). Felmentünk húgomhoz, aki közel lakik. Rájöttünk, hogy logisztikailag az egyetlen ésszerű és helyes megoldás, ha most odaadjuk egymásnak az ajándékot, mert legközelebb lehet, hogy már csak januárban fogunk ugyanabban a városban tartózkodni. Odaadta a zakót, plusz nekem adott egy csizmát, amit pár éve vettünk neki, de már nem hordja, és még több cipőt akart nekem adni, amikor menekülőre fogtam.

Rájöttem a buszmegállóban, hogy elvesztettem a kulcsomat, és zárat kell cserélni, és be se tudok menni. Rájöttem a másik buszmegállóban, hogy nem vesztettem el a kulcsomat, csak becsúszott a táskám és a bélése közé egy nemlétező lyukon át.

Hát így. De megvan mindenkinek az ajándéka.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította