Shopping for dummies

2008.12.15. 13:29 - címkék: - 8 komment

Megmondom őszintén, minden évben felháborít az a mérhetetlen dilettantizmus, felkészületlenség és hozzá nem értés, amit az ember a karácsonyi vásárlók körében tapasztal. Istenem, mintha még sose vásároltak volna életükben, mintha először járnának plázában. Mintha minden előzetes tréning és terv nélkül becsámborogna valami városi szingli a dzsungelbe, légpuskával, hogy majd lő, amit talál vagy ami eléugrik. Gurulós bőrönddel, tűsarkúban, tífusz védőoltás nélkül. Nejlonharisnyában. 

A vásárlás annyira nem nehéz különben, de most elmondom, mit kell csinálni. Először is megtervezzük a feladatot. Fontos a megfelelő napszak kiválasztása: ahogy Afrikában, így itt is rendszeres napirendje van az állatoknak: pontosan kiszámítható, mikor esznek, alszanak, vagy mennek le a folyóhoz inni. A hazai plázákban a vadászatra legalkalmasabb időpont a délelőtt: ilyenkor az akadékoskodó eladónők még nem ébredtek fel teljesen, és rivális vadásztársak elsöprő tömegével sem kell számolnunk. Érdemes tehát decemberben kivenni egy szabadnapot és ajándékvásárlásra áldozni azt. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy próbáljunk legalább kora délután érkezni és reménykedjünk a szerencsében... 

Vadászatra sem indulunk el anélkül, hogy eldöntenénk, mit szeretnénk lőni: más típusú fegyver, lőszer, és lelkiállapot szükséges ugyanis a mormota, a fácán, vagy az oroszlán leöléséhez, nem beszélve arról, hogy az említett állatok földrajzi elhelyezkedése sem azonos. Ugyanígy vásárlás előtt is elengedhetetlen, hogy megtervezzük a megszerezni kívánt préda fajtáját. Ehhez szeretteink számától függően érdemes listát írni, de kis számú szerett esetén fejben is elvégezhető. Mondok egy példát, tavalyról. Apámnak konyhafelszerelési boltban fogok venni valamit, mert azt szereti, esetleg szakácskönyvet, anyám felsőt vagy könyvet vagy krémet kap, húgom ruhaneműt vagy illatszert, a férjem könyvet, a barátnőim illatszert. Ennek megfelelően a következő boltokba kell bemenni: konyhafelszerelés-bolt; illatszerbolt; ruhabolt; könyvesbolt. Vegyük észre a helyszínek sorrendjét is: a legnehezebb táskát minden valószínűség szerint a könyvesboltban szerezzük majd be, így édemes ezt a végére hagyni, és nem lexikonokkal felmálházva szédelegni a Promod polcai között. Értelemszerűen olyan plázát érdemes keresni, ahol a fenti üzletek mind megtalálhatóak, így elkerülhetjük több bevásárlóközpont egymást követő felkeresését, amely még a legedzettebb harcosok számára is veszélyes idegrendszeri megterheléssel járhat. 

Indulás előtt még néhány jó tanács. Csinosnak lenni jó, dögös hegyesorrú csizmában, a cuki kis ridiküllel plázázni nyilván rajta van a legjobb dolgok az életben tízes listán, de ez most nem az az alkalom. A legfontosabb, hogy kényelmes cipőt viseljünk, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Akármennyire profin járunk már magassarkúban, és akármennyire jól néz ki az észveszejtő, ám kényelmetlen cipőnk - tegyük félre, és vegyük fel azt a lábbelit, amiben a legtovább kibírjuk. Öltözzünk rétegesen: a hazai plázák időjárási viszonyai általában erősen elütnek a külső hőmérséklettől. A legjobb, ha hátizsákunk van, vagy nagy táskánk, de ha nem akarjük feláldozni imidzsünket a praktikum oltárán, elindulhatunk retiküllel is. 

Bemegyünk a plázába. Meleg van, tömeg, és karácsonyi zene szól. Első lépés: levesszük a kabátunkat, mert nem akarunk órákon át kabátban flangálni a plusz húsz fokban. Teherbírásunktól függően a kabátot vihetjük a kezünkben, vagy beadhatjuk a plázában található ruhatárba - ez többnyire plusz anyagi fedezetet és plusz sorbanállást igényel. Ezután sorban bemegyünk a megfelelő üzletekbe (de csak azokba). Teljesen felesleges azon parázni, hogy vajon minek örülne jobban, vagy vajon megvan-e neki ez a könyv. Szerencsés esetben ismerjük szeretteinket annyira, hogy hallgathatunk a megérzéseinkre, illetve ismerjük a könyvespolcukat. Még szerencsésebb esetben már hetek óta kérdezgetünk mindenkit, hogy mit szeretne kapni, és a hosszú listából szabadon válogathatunk. Ha mégis rossz ajándékot veszünk - kicsi neki a pulóver, allergiás a kókuszos habfürdőre, gyűlöli Tandori Dezsőt - az sem akkora tragédia: az átnyújtás pillanatától az ügy már a megajándékozott személy felelőssége. Majd szépen túlteszi magát rajta, becseréli a pulóvert (mindig őrizzük meg a számlát!!), továbbajándékozza a habfürdőt, megpróbálja megkedveli Tandori Dezsőt. Ilyesmi minden kapcsolatban előfordul, ne tulajdonítsunk neki nagyobb jelentőséget, mint amekkorát érdemel. Valódi kapcsolataink ki fognak bírni néhány szerencsétlenül sikerült ajándékozást vagy elrontott süteményt, amelyik kapcsolat nem bír ki ilyet... nos, az olyanokról majd egy másik bejegyzésben lesz szó.

De vissza a plázába! Szerencsésen megvásároltunk egy fakanáltartó állványt, egy fehér zseníliakardigánt, egy L'Occitane ajándékcsomagot és egy rakat habfürdőt, ráadásul az Yves Rocherban akció folytán kaptunk egy ajándék kávéscsésze-szettet. Ezek mind külön nejlonzacskókban vannak és már most sem férnek el a kezünkben, minden pillanatban azt hisszük, hogy valamelyik elveszett, mindenki lökdös, istenverte karácsonyi zene szól. Itt az ideje, hogy szünetet tartsunk. Lelkiállapotunktól, a rendelkezésre álló időtől és anyagi helyzetünktől függően erre sor kerülhet egy kávézóban, de egy szimpla padon is. Leülünk. Megnézzük, miket vettünk eddig. Akiknek már megvan az ajándéka, azokat kihúzzuk valós vagy képzeletbeli listánkról. Belenézünk a tárcánkba, hogy állunk pénzzel. Légzőgyakorlatok és a megelőző hónapokban elsajátított progresszív relaxációs technika segítségével legyőzzük a ránk törő pánikrohamot. Fogjuk a kilenc nejlontáskát, és csinálunk belőle kevesebbet: a kisebb tárgyakat beletesszük a nagyobbak táskájába, a felesleges zacskókat kíméletlenül kidobjuk, míg optimális esetben egy darab nagy papírtáska van a kezünkben. Még optimálisabb esetben minden belefért a hátizsákunkba és semmi sincs a kezünkben. Ezzel már kényelmesen megközelíthetjük utolsó állomásunkat, a könyvesboltot. Itt megvesszük a hátralévő tárgyakat, kiolvasunk pár könyvet, hihetetlen önuralmunkkal legyőzzük a késztetést, hogy magunknak is vegyünk párat (hátha kapunk könyvutalványt). Kijövünk onnan is, végiggondoljuk, kimaradt-e valaki vagy valami, ha igen, pótoljuk. 

A sok kétségbeesett idegbeteg ehelyett nagykabátban, nyolcvan szatyorral, csúcsidőben anyázza egymást és az ünnepet bármely tetszőleges bevásárlóközpontban. Egyébként is, nem muszáj egyáltalán ajándékokat venni, ha gyűlöljük, beszéljük meg a szeretteinkkel, hogy idén csak egy ölelést kapnak, slussz-passz. Lehet, hogy ők is fellélegeznek. Vagy rendeljünk meg mindent az interneten. Vagy készítsünk nekik saját kezűleg. Vagy tanuljunk meg egy kis dalt. Vagy adjunk nekik pénzt. De ha mégis vásárolni megyünk basszus, akkor legalább csináljuk jól. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította