Aludtam három órát ügyeletben, sétáltam napsütésben hidakon, ittam kávét karamellsziruppal. De komolyan, lépten-nyomon csókolózó szerelmespárok vannak az utcán, hol voltak ezek eddig? Kisütött a nap, átállítottuk az órát, és mindenki összejött a hozzá legközelebb állóval?
Úgy
látszik, megöregszem. A vágyak odahagynak.
De most is bőségesen örülök a tavasznak.
Odasündörgök mindhez, kinél virágot sejtek,
mindegy nekem, hogy rokon, idegen, szegény, gazdag.
Én is, de ezt egy Po-Csüji nevű kínai írta ezerháromszáz évvel ezelőtt.