El vagyok veszve, nem maradt remény

2008.01.07. 19:08 - címkék: - 7 komment

Mindig nem mindig, csak amióta dolgozom, irigylem az egyetemistákat, és visszasírom a vizsgaidőszakot, amikor csak ültünk a tanulóban naphosszat, és hetekig se mentünk ki az utcára, max néha átugrottunk tejért meg zacskós levesért szembe a zsidóhoz (a hagyomány szerint évente kétszer, vizsgaidőszakban fogyóztam). És volt az a valószerűtlen érzés, amikor többnapos tanulás után először kimész az utcára, és jééé, emberek, jééé, villamos. És a rutinok, például amikor Gabó a vizsgái befejeztével leült valami napilapot olvasni, és automatikusan kezdte benne aláhúzogatni a lényeget. És a babonáink: Exemnek vizsgája előtti este meg kellett ennie velem egy egzotikus gyümölcsjoghurtot, én majdnem minden gyümölcsjoghurtot szeretek, csak az egzotikusat utálom, de azért ettem hősiesen, persze voltak necces helyzetek, amikor vizsga előtti napon nem volt a közeli boltban egzotikus, és akkor dönteni kellett, hogy elmész-e messzebbi boltokba, értékes, tanulásra fordítható időt veszítve ezzel, vagy inkább veszel meggyeset. Soha nem mertünk meggyeset venni, az ember ne próbálja átverni az Univerzum Erőit.

Az én összetett vizsga előtti babonám három részből állt: vizsgám előtti este vagy a vizsga reggelén meg kellett hallgatnom a Brian élete főcímzenét (always look on the bright side of life). De Brigi babonaszáma jobb volt, ő a Balaton öngyilkosos számát hallgatta egy időben vizsgái előtt, véget vetek az életemnek már semmit sem ér, lásd alább. Vizsgázni csak rózsaszín tangában mehettem, ez azért volt, mert az első sotés vizsgámon rózsaszín tangát viseltem és iszonyatos szerencsém volt. Valamint magammal kellett vinni a Csirkét: a plüss csirkét (egyes iskolák szerint kacsa) egyik csoporttársamtól kaptam elsőben. Náluk volt házibuli, egyébként pedig a szülei használtruhaboltot működtettek az alagsorban, kézenfekvő volt hát, hogy a buli egy pontján kissé ittasan a turkálóban rendetlenkedjünk. Ott találtam a plüss csirkét (vagy kacsát), és aznap éjjel vele aludtam a kanapén, a legközelebbi anatómia gyakorlatra pedig a házigazda visszahozta a műanyag dobozomat, amiben sütit vittem a buliba, és benne volt a csirke (kacsa). Később kicsit megrágta a csőrét a húgom vad és megszelidíthetetlen macskája (nyugodjék békében), de eddig még minden lehetséges vizsgán nálam volt.

Szóval most megint vizsgaidőszakom van, furcsa, hogy már nem koleszban lakom, így senki nem paráztat ezerrel, senki nem mesél szorongáskeltő történeteket arról, kit hogyan vágtak ki, és senki nem ragasztja rám a saját pánikrohamát, teljesen magamra vagyok utalva.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította