Egér, sajt, karaoke

2007.03.03. 22:08 - címkék: - 4 komment

Feltérképeztem a vásárlási lehetőségeket ma. Vagyis elindultam alapvető dolgokat venni, azaz: egeret a laptopomhoz, nagy bögrét, vizet.
Van először is egy plázájuk, ami totál gáz, és ezt én mondom, a vásárlás és a plázák mindenkori rajongója. Nagy, zegzugos, átláthatatlan, egy kicsit klausztrofóbiás, és annyian voltak benne, mint a westendben december 23-án. Találtam viszont egy virágpiacot, rengetegféle tulipánnal meg egyéb növénnyel, meg egy rendes piacot, ami feltételezem csak szombaton van nyitva, mivel tegnap még nem volt ott. A piacokat pedig imádom, volt egy csomó friss hal meg rák, amiből sütöttek is ott helyben, meg nagyon sokféle pörkölt dió-mogyoró, és a sajtok.... végigkóstoltam kb teljes kínálatot, végülis ezt vettem, és ebben a pillanatban is eszem (diós gouda):

Nyami. (A kép csak illusztráció, nem az én sajtomat ábrázolja, de tényleg így néz ki.) Azt gondoltam titkon, hogy majd ittlétem alatt fogyok egy kicsit, de elnézve ezeket a sajtokat, kezdek kételkedni benne.

Vannak fura dolgok is, például rengetegféle csokidarát és cukordarát (vagy hogy hívják a színes szórócukrot?) lehet kapni, a dobozán lévő rajzból ítélve ezeket kenyérre szórva etetik meg a gyerekeikkel, gratulálok. A kávé meg a tea viszont nem tűnik túl népszerűnek, kisebb a választék, mint otthon a sarki éjjelnappaliban, és a kávézókban sem volt eddig túl jó tapasztalatom. Vagy gyenge és borzalmas, vagy gyenge, de végül is iható. Így aztán lévén koffeinfüggő (ez megvan?), az elmúlt napok nagy részét félálomban töltöttem, májusban meg majd hazamegyek és infarktust kapok az első presszókávétól.

Végül vettem egeret is, tök cuki (kicsi), és csomó helyen kerestem bögrét. Mert az van, hogy a koleszban trtoznak a szobához edények, így két bögrém is van, de ezek kb másfél decisek. Én pedig mind a teát, mind a tejeskávét minimum háromdecis bögrében képzelem el. Jó, mondjuk, ha rendes kávét akarnék inni, ahhoz előbb vennem kéne egy kávéfőzőt (komolyan fontolgatom egyébként, csak nem tudom még eldönteni, hogy állok anyagilag), de másfél deci teákat szürcsölgetni? Végülis voltam egy csomó boltban és egyikben sem volt egy db sem. (Na jó, az első helyen volt egy ronda, de már nem volt kedvem visszamenni érte.) Vizet végülis a bioboltban találtam, csak az meg drága.

De nem ez a durva, hanem hogy valahol a házban karaoke-party megy, és bátortalan leányhangok (vagy kappan fiúhangok?) épp a When a man loves a woman c. nótával kísérleteznek. Előtte már lement a fél Beatles-életmű, és egyre gázosabb számok kerülnek elő.

Update: azóta volt a Macarena és a Last Christmas I gave you my heart. Hamisan semmivel sem jobbak, mint az eredeti.

Egyszer volt, hol nem volt: az Élet

2007.03.02. 22:39 - címkék: - 2 komment

Beilleszkedtem

2007.03.02. 18:00 - címkék: - 1 komment

...legalábbis lett wifi a szobámban, kisütött a nap, találtam szupermarketet (mondjuk kicsit fura, van vagy húszféle mogyoróvaj és kettőféle ásványvíz, bizonyára csapvizet isznak a hollandok). És voltam a kórházban, ami basszus.... úgy néz ki, mint valamelyik amerikai kórházsorozatban, mondjuk a House-ban vagy a Scrubsban, nagyon nagy, szép és modern. Kék, fehér és pink színű, van benne több kávézó, és egy virágbolt, ahol vettem magamnak cserepes növényt (hogy legyen rajtam kívül még valaki a szobámban, akiben van citrátkör) (van egyáltalán a növényben? asszem, van). Találkoztam a virágboltban egy virgonc öreg nénivel, akinek éppen folyt az infúzió, és az állványt engedelmesen maga után húzva nézegette a broméliákat.

Megmutatták, miket fogok csinálni, első körben MR-képeket* színezek kb. mint egy színezőben, csak olyan nehéz megtanulni, hogy az maga pár hét lesz, ráadásul linux alatt fut, én pedig rendes windowson-pasziánszozó átlag női felhasználó vagyok. Egy idősebb, ám annál lelkesebb kutatónő elmondta nekem az elméleti hátteret, aztán Hugó, a fizikus elmondta az MR-képek digitális feldolgozásának fizikai hátterét is, ő nagyon vicces, mert pont úgy néz ki, mint egy fizikus: kopasz, vékony, szemüveges, a szobájában két asztalon két hipermodernnek tűnő computer és pár száz, ceruzával rajzolt érthetetlen képleteket és grafikonokat tartalmazó A4-es lap szép összevisszaságban. A könyvespolcán pedig nem volt más, mint egy db háromkötetes holland-angol szótár és egy üveg asztali rozé bor. Minden tudás a fejében van nyilván. Tetszett.

Mi is volt még... a helyiek mind jó fejek voltak, a kávéjuk rossz, ebédre furcsa dolgokat esznek, pl. elvettem egy fasírtnak látszó valamit és belül rizsből volt, de van saláta, gyümölcs és joghurt is, ami a mi menzánkon még sohasem fordult elő.

A környék, ahol lakom egy koleszban, pont úgy néz ki, mint Anglia, vagyis egyforma fehér szegélyes vöröstéglás házak hosszú sorban, néha egy park, borús idő. Durva, hogy az ablakokon nincs függöny, az én szobámnak pedig az egyik fala végig ablak. Ez a protestáns időkből maradt hagyomány, akkor azért vezették be, hogy mindenki tisztességes, puritán életet éljen, és nehogy titokban fényűzően rendezze be otthonát. Nem értem, hogy vehették be a holland feleségek ezt a dumát, de úgy tűnik, bevették. "Drágám, ideadnád a távcsövemet, muszáj csekkolnom, hogy a szomszéd jócsaj nem vett-e valami drága bútort tegnap óta." A mai modern időkben egyébként sötétítőfüggöny már van, de állítólag nem illik behúzni, ha elmész hazulról. Az is fura, hogy a szobámban van egy konyhasarok hűtővel, mosogatóval és konyhaszekrény edényekkel, viszont a vécé és a tusoló közös és a folyosón van. Mégiscsak az intimitás iránti érzékükkel lehet itt a probléma.

* Ha valakiben esetleg az a kép élt volna a pszichiátriáról, hogy szemüveges, nagyszakállú, idősebb úriemberek ábrándoznak a díványon pihegő hisztériás menyecske mellett az orális fixációról, azt ki kell ábrándítanom. Hétfőn találkozom R-rel, aki megmutatja, hogyan lehet az agy fehérállományában futó idegrostokat ingerületátvitel közben MR-scan alapján digitálisan 3D-modellezni. Vagy valami ilyesmit.

 

 

Süti, utólag

2007.03.02. 15:35 - címkék: -

Egyébként a legjobb az utazás előtti utolsó munkanapom volt, teljesen olyan volt, mintha szülinapom lett volna, lépten-nyomon mindenki jókat kívánt és puszikat adott, és volt süti is, amit én sütöttem meg a főnököm neje. (Nem együtt, ez két külön süti). Csodálkoztam, hogy így szeretnek, de tényleg.

Visszatérve a sütire, elmondom, mit kell csinálni abban az esetben, ha nagyon kevés időnk van, de az élet úgy hozza, hogy mégis sütni kell. Stalh Juditból van, némi továbbfejlesztéssel.
1. Bekapcsoljuk a sütőt.
2. Nagy edénybe forró vizet teszünk fel forrni, fölé kis edénybe 8 dkg Lindt narancsos étcsokoládét teszünk, ami a gőz felett felolvad. (Nyugi, ez a legdrágább és a legbonyolultabb lépés). Eredetileg sima étcsokiból plusz reszelt narancshéjból van, de ez nagyságrendekkel finomabb, valamint kinek van kedve narancshéjat reszelni.
3. 5 dkg darált diót összekeverünk fél evőkanál liszttel. Ha nincs kedvünk darálni/ allergiásak vagyunk a dióra, a kereskedelemben kapható szeletelt mandula egy kicsit összetörve még finomabb. Késhegynyi chilit teszünk bele, ha félünk tőle, nem muszáj.
4. Felverünk egy tojásfehérjét habbá, beleteszünk egy evőkanál cukrot.
5. A habhoz keverjük a diós lisztet és a megolvadt csokit.
6. Kávéskanálnyi kis kupacokat rakunk a tepsibe, 15-20 jön ki, és tíz percig sütjük, de semmiképp sem tovább.

Az egész procedúra nem több húsz percnél, és ha tényleg jó csokit használtunk, akkor nagyon-nagyon finom. Persze, ajánlatosabb mindjárt két adaggal sütni.

Megerkeztem,

2007.03.01. 18:00 - címkék: - 1 komment

..megkaptam ocska kis szobamat, az eso persze esik, raadasul korbe kellett buszoznom fel Hollandiat, mert a vasutjuk szamitogepes halozata osszeomlott es nem mentek a vonatok. Nincs egy rendes elemiszerbolt, a netkavezot nem is ismerik, Utrecht pedig akkora, mint Szombathely es kb ugyanolyan izgalmasnak latszik.
De asszem csak az a bajom, hogy esik az eso es negykor keltem.

Készülődöm

2007.02.27. 10:03 - címkék: -

A Főnököm pl kifejtette tegnap, hogy mivel nem akarja, hogy elmenjek (jó munkaerő vagyok), ezért megpróbálta elintézni, hogy tartsák vissza az ösztöndíjamat, hogy szívassanak a szabadságengedéllyel, hogy hibás laptopot ajanak nekem, és hogy a fogorvos ne fejezze be a fogamat, hátha meggondolom magam. Mivel nem hátráltam meg, ezért végül az időjáráshoz nyúlt, hátha havas esőben nem száll fel a gép, de mondtam neki, hogy a kocka el van vetve, már nem fordulhatok vissza, akármi van. Úgyhogy mára kisütött a nap, a laptopomról kiderült, hogy nem is a gépnek volt a baja, csak a belehelyezett plusz memóriának, a fogamat nem kell kihúzni, a szabadságengedélyt pedig sikerült leadnom tegnap fél órával a munkaidő befejezte után. Hiányozni fognak a kollégáim, beleértve a két jelenlegi főnökömet is, akik az eddigi pályafutásom során a legjobbak voltak, valamint a kutatócsoportunkat, meg a betegeim közül is néhány.
Elsősorban persze a férjem fog hiányozni, aztán sorrendben a húgom, a barátaim, a mozgáscsoportom, a kedvenc sorozataim, a kedvenc phD kurzusom, a könyveim (a puszta jelenlétük), a növényeim, és a kávéfőzőm. Mondjuk, a kávéfőzőt lehet, hogy előbbre kellett volna venni.
Mekkora mázli, hogy ez nem húsz évvel ezelőtt történik, mert ha internet sem lenne, akkor lennék igazán bajban.

Innen szép győzni

2007.02.26. 12:36 - címkék: -
Hétfő, reggel, február, zuhogó jeges eső és fogorvoshoz megyek, ezt nehéz lenne überelni. Egyébként pedig csütörtökön repülök Hollandiába, bekrepált a vadiúj laptopom, az ösztöndíjammal kapcsolatban pedig némi nehézségek merültek fel, ezért elképzelhető, hogy csak hetek (hónapok?) múlva kezdik utalni. Jó hír, hogy enyhült rajtam némiképp a Fogorvos-átok, nem kell kihúzni a fogamat úgy tűnik. Persze, ettől még lehet, hogy jövő héten odakint fog bedurranni, és tanulmányutam első egy hónapját amszterdami aluljárókban töltöm fogorvosra valóért koldulva, de ne szaladjunk előre.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította