Grrr, arrgh

2007.08.10. 08:21 - címkék: - 21 komment
Ugye, az evidencia, hogy nők számára a nyár mélypontja a bikinivásárlás. Persze, tudom, nem minden nő számára, nekem is volt pár jó évem :-), amikor karcsú voltam és napbarnított, bár az általános probléma, ti. hogy amelyiknek jó a bugyija, annak nagy a melltartója, amelyiknek meg jó a melltartója, annak a bugyija nem jön rám, az többnyire akkor is fennállt. Na, mindegy, szóval tegnap felpróbáltam körülbelül harminc leárazott bikinit, míg végül letettem öngyilkossági szándékomról és vettem egy negyvenketteset. Tragikus.
Egyáltalán az mekkora szemétség, hogy a pasik akárhogy kimehetnek a strandra, a nőknek meg kötelező dögösnek lenni. Eleve az, hogy egy pasi elég, ha néha megborotválkozik meg fogat mos, a nőknek meg állandóan a külsejükkel kell foglalkozni, nappali krém, éjszakai krém, szemránckrém, arcradír, manikűr, pedikűr, szőrtelenítés, szolárium, szemöldökszedés, hajfestés, hajgöndörítés, hajegyenesítés. Meg hát persze sport, diéta. És akkor ez még csak az alapcsomag, még nem beszéltünk naracsbőr elleni kezelésekről meg ultrahangos ránctalanításról meg zsírégető masszázsról meg hipoxitréningről meg zselés műkörömről kis strasszokkal meg dermabrázióról meg fogfehérítésről meg hajhosszabbításról meg lézeres epilációról. Meg ráncfelvarrásról meg mellnagyobbításról meg zsírleszívásról. És akkor még ki sem vagyunk sminkelve, nem beszéltünk korrektorról meg szemkörnyék-korrektorról meg púderhatású mattító alapozóról meg szemhéjpúderről meg szemceruzáról meg ultraszuper-hosszabbító-szempillaspirálról meg szájkontúr-ceruzáról meg rúzsról meg szájfényről meg rúzsfixálóról meg barnító gyöngyökről meg szempillabodorítóról meg kétfázisú sminklemosóról meg hipoallergén szemfesték-lemosóról. 
Meg fotoshopról.
De biztos csak azért hisztizek, mert nincs rá pénzem, hogy megvegyem mindet.  

Ohmygod, mine too!

2007.08.08. 08:10 - címkék: - 3 komment


Akkor előző bejegyzésemhez utólagos illusztrációként, természetesen innen.

Pénz, filmek, filmek, pénz, okoskodás, filmek

2007.08.07. 17:09 - címkék: - 4 komment
Nem tudom, mással is előfordult-e már, velem igen, hogy anno betegségre hivatkozva lógtam a suliból - mondjuk, épphogycsak egy picit köhögtem, de elrohantam az orvoshoz és kiírattam magam egész hétre - és utána tényleg beteg lettem. Ma például kivettem egy szabadnapot elintéznivalókra hivatkozva, és akkor még nem tudtam, hogy tényleg be kell majd mennem az otp-be, mivel minden előzetes figyelmeztetés nélkül sokkoló összeggel csökkentették a hitelkeretemet, ezt csak a számlavezető fiókomban lehetett tisztázni, ahol körülbelül három óra várakozás után végülis sikerült, szóval hepiend, de a nap jó része elment ezzel, amiért iszonyú dühös vagyok, mert nagy terveim voltak mára.

Aztán ígéretemhez híven (mármint magamnak ígértem meg) dvd-ket vettem, Spinédzsereket (Clueless), amiért nem fogok mentegetőzni, bár eredetileg húgom kedvenc filmje volt, de miután az elmúlt tíz évben vagy ötvenszer megnéztük, időközen kinőttem filmsznob korszakomat (ha volt egyáltalán olyan, most kicsit elbizonytalanodtam ebben, volt olyan időszak, amikor művészfilmeket preferáltam, de a zombihorrort akkor is szerettem), szóval az én kedvencem is lett. Egyébként is klasszikus, Jane Austen: Emma c. regényének amerikaitinédzser-feldolgozása. Miután, mint említettem, rengetegszer láttam a filmet, és miután megnéztem öt Scrubs-seasont, és éppen húgommal néztem újra a negyedik évadot, amikor húgom úgy mellékesen felhívta a figyelmemet arra, ami nekem addig nem tűnt fel, hogy Turk (a Scrubsból) az valójában Murray (a Clulessből), azaz Donald Faison, az mondjuk vicces volt, de aki ismer, az tudja, hogy gyakorlatilag nulla az arcmemóriám, én a koraszülöttségemre szoktam fogni, hogy ti. nem volt ideje kifejlődni a gyrus fusiformisomnak rendesen.
Meg az Adaptációt, amit nem láttam még, de úgy gondolom, jó lesz.
A többit sírva visszaraktam, mert észbe kaptam, hogy nincs is pénzem, sőt, most csökkentették a hitelkeretemet.

És hogy miért érdekes, mondjuk ismerkedés során, hogy legyen a másiknak valamilyen zenei, film, könyvízlése, ezen gondolkodtam még. Mert persze, barátságban, párkapcsolatban kell a közös érdeklődési kör, valamennyi, de... Egyszer még régen volt az a mellékállásom, hogy üzemorvosnál voltam tolmács/asszisztens, és az üzemorvos csajnak belga volt a férje, de itt éltek Magyarországon. És a haverjai mindig azzal kínozták, hogy hogyan dolgozza fel, hogy nincsenek közös emlékeik, kedvenc fiatalkori helyeik, olvasmányélményeik, stb., és a férje azt sem tudja, mi fán terem a Kispál és a borz, és erre azt mondta nekem a Rita, hogy ez számít olyankor, ha jársz valakivel, de ha már férjhez mész és együtt laktok, akkor úgyse könyvekről csacsogtok, hanem olyanokról, hogy ki viszi le a szemetet, vagy kellene venni egy új kanapét, vagy hova menjünk nyaralni, vagy esetleg nem beszéltek, hanem dugtok, szóval innentől nem szempont a közös kultúrkör, emlékszem, ahogy a hideg futkározott a hátamon ettől, hogy "úristen, felnőttkor", milyen lesz az.
És mondjuk tényleg nem számít annyit, én is együtt tudok élni a gondolattal, hogy a Clueless-dvd-met nem a férjemmel fogom számos alkalommal megnézni, ő pedig előbb-utóbb beletörődik, hogy nem fogom elolvasni kedvenc graphic noveljeit, mivel képregénydiszlexiám van. Valamint azzal is együtt tudok élni, hogy én mást hallgatok főzés közben, mint amit ő mosogatás közben, és ha egyszerre vagyunk a konyhában, akkor kb. húsz percig tart egyeztetni, hogy mit hallgassunk, amit egyikünk se utál. De az tényleg kell, hogy szeressen valamilyen zenét, valamilyen filmeket és valamilyen könyveket, és azon gondolkodtam, hogy tényleg, miért, végül is attól még lehet nagyon okos, szakmájában sikeres, rendkívül jóképű, őszinte, kedves, romantikus, csodálatos az ágyban, hűséges, jóillatú, meg mittudomén, aminek még lennie kell a férfinak, és akkor mit számít, hogy néz-e filmeket? Nem ragozom tovább, mert indulnom kell, a választ nyulontulnál olvastam egyszer régebben, és kb. az a mondat volt, hogy "és én valahogy soha többé nem tudtam elhinni, hogy az élet csak egy munkahely lenne", szóval ez a fontos, hogy másik is gondolja úgy, hogy az élet nem csak egy munkahely, hanem más is.
Most pedig, mint mondtam, indulnom kell, ugyanis megnézünk egy, talán inkább a férjem ízlésvilágába tartozó filmet.

Legcukibb reklám ever

2007.08.07. 09:07 - címkék: - 1 komment

Meg ilyenek

2007.08.06. 11:08 - címkék: - komment
Anyám: - Megnéztem a Die Hard 4-et.
isolde: - És, tetszett?
Anyám: - Tetszett, tetszett... csak az a baj, én végig Gabrielnek drukkoltam, tök jól néz ki, és milyen okos volt, sokkal jobban értett a védelmi rendszerekhez, mint a nyomorult FBI, igazán sikerülhetett volna...

(Új orvosi szobánk van Kislánnyal közösen.)
isolde: - Kéne venni függönyt, simán belátnak a szemközti ablakokból.
Kislány: - De ott a szemészet van.
isolde (értetlenül): - Akkor onnan.
Kislány: - Szemészet!! Azért vannak ott, mert nem látnak!

Ments meg

2007.08.06. 09:35 - címkék: - 1 komment

Rescue me-t nézünk, elég jó, engem egy dolog idegesít rettenetesen, az pedig a Dennis Leary frizurája. Hogy néz már ki azzal a sárgásszőke, hullámos hajjal? Mínusz két pont a sorozatnak. Egyébként pedig ugyanezt a sorozatot le lehetne forgatni a magyar mentősökből is. Nem, nem ilyen Szomszédok-stílusú, "megvonták az étkezési utalványunkat"-jellegű szocio-t gondoltam, hanem rendes, pörgős, amerikai stílusú sorozatot, sok pénzből. Bár én csak, ha jól emlékszem, két hetet voltam mentős gyakorlaton, de már abban is szerepelt bolond öregasszony, akit a kormány utasítására mérgez a titkosszolgálat, negyvenes családapa, akit megpróbáltunk újraéleszteni egész családja szeme láttára, de nem sikerült, alkesz hajléktalan, akiről kiderült, hogy eredetileg mérnök volt, öreg bácsi, aki egyszercsak meghalt a kocsmában, fröccsét be sem fejezve (kocsmáros természetesen máris fizetni akart, hogy csendben, a hátsó ajtón osonjunk ki vele, ne rontsuk még tovább az üzletet), eyecandy tinilány, aki pánikrohamot kapott a metrón matekdolgozat előtti reggelen; valamint suttyóság legalja mentőápoló; rendkívül jóképű és meglepően okos mentőápoló; okos, talpraesett, és nagyon-dögös-lenne, ha nem mindig a piros egyenoverállt viselné oxiológus doktornő; öreg, nyugtatókat kapkodó, undok oxiológus doktornő; pocakos, száz éve ott dolgozó, elhivatott állomásvezető. Meg szirénázva villamossínen-száguldozás az alig-lélegző pácienssel; meg hazafele az állomásra száguldás az autópályán üvöltő zenével. Szóval jó kis sorozat lenne, sok adrenalin, sok fekete humor, valamennyi emberi dráma, jó csajok megfelelő százalékban. Régebben a mentősblogon voltak ilyen sztorik meg ugye a szegedidoktor-blogon, de az már nincs meg. Apropó, nyolcadik kerületi gettóban családi konfliktusok fegyveres megoldása, ilyen is legyen, meg a gyönyörű, ám heroinista cigánylány szülését helyszínen levezetjük, politikai korrektségre persze ügyelve. És egyszer az egyik mentős prof mesélte el nekünk a nagyon durva vonat-tömegbalesetes sztoriját, amitől még úgy is kiráz a hideg évek után, hogy nem velem történt.  
Szóval szívesen megírom a forgatókönyv alapjául szolgáló történetet, csak szóljatok.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása