Ez egy hosszú bejegyzés lesz

Bakancsban megyek, berúgok egy mézes meggypálinkától, Marie Antoinette-el ölelkezem, szinkronizálódom a Nagyszínpadnál, és majdnem hallgatok Szandit is. Ja, és isolde vagyok, 29, blogfüggő.

Úgy kezdődik, hogy húgom kihozza a jegyet, amit szerzett, megkínál műanyagüvegben lévő nagyon meleg vodka-almalével, aztán Talentum Színpad, meghallgatom a Metrosectiont, és arra gondolok, nyilván már az is öregség jele, ha a Szigeten fellépő zenekarok látványosan fiatalabbak nálam, de akkor mit mondunk arra, amikor a jóképű basszusgitáros fiatalember helyett a basszusgitáros apukájával bandázom a koncert után.

Bemegyek a Lelki Betérő nevű sátorba, Civil Sziget, még délután otthon lapozgattam a programot, és ők azt írják, hogy felhívják a figyelmet a fiatalok újkeletű mentális zavaraira, úgy is, mint: internetfüggőség, Google-stalker, blogstreaking, wikipediholic, egosurfer, photolurking, cyberchondriac, crackberry, infornography, izomdiszmorfia, fitnessfüggőség, napozásfüggőség, kapunyitási pánik stb. Nem is mindegyik szóról tudom, hogy mit jelent, úgyhogy kíváncsi vagyok, ők vajon tudják-e. A sátorban egy idősebb (kb 40) hölgy beszélget egy hosszúhajú fiatalemberrel, aki a kollégájának tűnik, és először nem nagyon akarnak velem foglalkozni, adnak egy gépelt lapot, amin szerepelnek a fenti szép szavak definíciói, (csak elolvasásra, haza nem vihetem), de aztán elkezdem kérdezgetni, hogy most akkor komolyan, honnan veszem észre, hogy mikor lettem blogfüggő?? és akkor felfigyelnek rám.
A beszélgetés első felében elmesélem a néninek, hogy én egy blogger vagyok, és vajon ez már önmagában probléma-e, azt mondja, nem, mivel a blogot sokmindenre lehet használni, pl. ismeretterjesztés (huh, tematikus blogot írni nem gáz), vagy önfeltárás, ami egy problémamegoldó stratégia, és sok feszültségtől megszabadulhat az ember így (huh, egoblogot írni nem gáz.) Elmesélem, hogy én egyik se vagyok, hanem én azért írok, mert szeretek írni (helyesel), és mert szeretem a pozitív visszajelzést, vagyis, hogy hányan olvasnak, hányan kommenteznek, nézegetem a statisztikámat (elkomorul). Kiderül, hogy akkor vagyok blogfüggő, ha napközben többet foglalkozom gondolatban a blogommal, mint a férjemmel, hiszen egy kapcsolat is energiaráfordítást igényel, és inkább azon kéne agyalnom, mit főzzek vacsorára. Nem beszélve arról, hogy van egy olyan jelenség is, amikor valaki mintha külső szemlélőként, valakinek mesélné fejben az eseményeket, próbálja a néni elmagyarázni a jelenséget, megmondom neki, hogy 13 évi naplóírást követően négy éve blogolok, pontosan tudom, milyen, amikor az embernek megy a fejében a narrátor.

Később megkérdezem, hogy akkor a szociális fóbiás programozó ismerősöm, akinek nincsenek barátai, van viszont négy blogja (félreértések elkerülése végett: nincs egy ilyen ismerősöm sem, csak példának találom ki), és régen otthon szomorkodott, most meg otthon blogol, számos pozitív visszajelzést szerezve, sőt, mi több, szociális kapcsolatot kiépítve ezáltal, ez akkor biztos jó, de nem, kiderül, hogy szörnyű, hiszen nem Valódi Emberek közé megy, hanem csak otthon gépel, sőt, függő lesz, sőt, a függőség akár halálhoz is vezethet. Ugyanúgy, mint bármelyik függőség, pl. az alkoholizmusba is bele lehet halni. Na jó, ezen a ponton elmagyarázom, hogy az alkoholizmus szervkárosodást okoz, a blogolás meg nem, és kötve hiszem, hogy számottevően csökkentené az ember várható élettartamát. A néni ragaszkodik hozzá, hogy az illető akkor nem eszik és éhenhal, magányosan.

Jó, akkor elmagyarázom neki, hogy a blogolás nem magányos tevékenység, és hogy az ember Valódi kapcsolatokra is szert tehet a Valódi Életben, látszik, hogy ezt nem nagyon hiszi, ezért elmesélem, hogy múlt héten igazából vigyáztam igazi bloggerek cseppet sem virtuális macskájára, míg az igazi bloggerek igazából nyaraltak, sőt, előző hónapban bloggerek ikergyermekeire is felügyeltem a való életben. Elmagyarázom neki, hogy számos alkalommal sörözöm bloggerekkel igazi kocsmában, és ugyanolyanok, mint a "rendes" barátaim, bár mostanában a sör helyett a fröccs lett a trendi. A néni mindvégig figyelmesen hallgat, és meglepő módon érti, amit beszélek és elgondolkodik rajta, majd arra jut, hogy meg kell engem hívni egy kerekasztal-beszélgetésre, ami a blogokról szól, és amibe gyanútlanul beleegyezem, majd elárulja, hogy ott hozzáértő pszichiáterek is lesznek. Mármint... pszichiáterek, akiknek ez a szakterülete. Aha, persze. Én nem hiszek a blogokhoz értő pszichiáterekben, mármint a létezésükben, de.. we'll see. Végül a néni felírja nekem a weboldaluk címét, hogy onnan tájékozódjak tovább.
Az egész beszélgetés alatt mindvégig arra gondolok, hogy erről majd mit írok a blogomba.

Elmegyek a Hilltopba, ahol barátaim isznak épp, és részletesen elmesélem nekik, hogy blogfüggő vagyok, mire kiderül, hogy: 1. D. ugyan keveset ír a blogjába, de ha valamit nem ír bele, akkor bűntudata van, 2. Nyulontul külföldön élő anyukája a blogjából tájékozódik lányainak hogyléte felől, 3. mivel a férjem is olvassa a blogomat, a blogírás nem tőle elvett idő, sőt. Iszom egy csomó ásványvizet és elmegyek Ludditákra, amelynek során megvilágosodom és ráébredek. Mert azon gondolkoztam mostanában, hogy komoly felnőtté kellene válnom, túl sok filmet nézek, túl kevés felelősséget vállalok, nem tudok bánni a pénzzel és még blogfüggő is vagyok, de amikor a volt kolléganőmet (akit szakmai szempontból tényleg nagyra értékelek) és húgát Marie Antoinette-nek öltözve látom rappelni a szigeten (vendégként nem mást, mint Basszuskát hívják fel a színpadra), akkor rájövök, hogy végülis annyira azért nem sürgős tulajdonképpen. Backstage puszizkodom az idősebb Marie Antoinette-tel, aztán elrángatja őket a Viva tévé riportere, akkor elmegyek Killersre a tömeg közepébe és annak rendje és módja szerint beszinkronizálódom, nagyon jó, játsszák az összes számot, amit ismerek.

Később eszem valami sült húsnak látszó dolgot, kitalálom, hogy mielőtt hazamennék, még benézek Szandira, mert már annyi embertől hallottam, hogy milyen jó a Szandi a szigeten, de fél órával a kiírt kezdési időpont után még mindig vizespólóverseny van, úgyhogy fogom magam és hazagyalogolok, negyvenöt perc az ágyamig.

Ma reggel megnézem azért a néni által ajánlott weboldalt, nem túl informatív, az Aktuális rovatban mindjárt egy 2006 októberi eseményre invitálnak. Hát, náluk senki se internetfüggő, az egyszer biztos.