Nincs egy rongyom

2006.10.16. 16:27 - címkék: - 4 komment

Szétválogattam a ruháimat hétvégén, azzal a céllal, hogy hátha találok valamit a vasalnivalók között, amit már rég elfelejtettem, és az majdnem olyan, mintha új ruhát vennék magamnak. Végül aztán külön helyekre pakoltam a nyári dolgokat, azokat, amiket a húgomnak akarok adni, amiket a barátnőimnek, amiket anyámnak és amiket a rászorulóknak, így maradt összesen három felsőm, két tiszta fekete meg egy fekete, fehér szegéllyel. Ráadásul pénteken voltam Céges Buliban, ahol a közvélemény megegyezett, hogy Kislány máshogy néz ki, mint hétköznap szokott, Kolléga meg én viszont ugyanúgy. Kolléga esetében ez azt jelenti, hogy munkába is hozza kellemesen színes egyéniségét és mindig úgy néz ki, mint aki egy amszterdami turkálóból öltözött fel némi kannabisz hatása alatt, én viszont ugyanazt a szürke trikót és unalmas pulóvert veszem fel péntek este is, mint hétfő délelőtt, és hiába bizonygattam, hogy a hétfővel ellentétben most van rajtam szájfény.
Szombaton másnapos voltam, pedig Kislány hazafelé a taxiban adott egy levél B1 vitamint (a szakmai babona szerint ellensúlyozza az alkohol neuronpusztító hatását), hogy vegyek be belőle legalább ötöt és akkor nem leszek másnapos egyáltalán. Nem használt semmit, szerintem azárt, mert öreg nyanya vagyok, akinek az acetilkolin-dehidrogenáza már három pohár Sangriával sem bír el, szerinte meg azért, mert csak két szemet vettem be, mivel rájöttem, hogy van bennem valami gátlás erre nézve, azonos típusú gyógyszerből egyszerre egy marékkal vagy egy levéllel bevenni valahogy túl drámai.
Aztán befestettem a hajamat Napfényes Sziámi Barnára, úgy, hogy először beleöntöttem a Színelőhívó Folyadékba a Színvédő Balzsamot, aztán rájöttem, hogy ezt nem kellett volna, akkor beleöntöttem a Festéket is, és aztán 30 percig aggódtam, hogy az oda nem illő Színelőhívó Balzsam nem lép-e káros reakcióba a többi hatóanyaggal, de nem lépett. Tizenkét éve festem a hajamat egyébként, és általában össze bírom keverni a két alkotóelemet, mondjuk, azt máig sem értem, a tájékoztatókon miért írják nagy betűvel ezeknek a nevét.
Később rendet raktam a cipők között is, és találtam egy klassz, barna Martens bakancsot, ami az enyém, csak tavasszal elmentünk kirándulni Visegrádra, és olyan sáros lett, hogy nem volt aztán kedvem lemosni, ezért eldugtam hátra; valamint rájöttem, hogy tavaly meghaltak a rövid szárú csizmáim (amiket még Göri vett nekem 4-5 évvel ezelőtt) és kihajítottam őket, vagyis kénytelen leszek Martensban átvészelni a telet, de legalább már lemostam.
Végül pedig elmentünk vendégségbe, ahol megfogdoztuk Lucia koponyáit és más tárgyait, megismerkedtünk néhány szereplővel, vagyis a fiújával (és senki sem nevezhet többé sznobnak, szemem se rebbent, amikor jégcsákánnyal nyomta bele a dugót a villányi cabernet sauvignonba ;), az Edinával, az Edina fiújával és a Rendszergazdával, mely utóbbival remekül lehetett főzni, bár aggkori hanyatlásom újabb jeleként interpretálom, hogy nekem már az a party, ha a szebbik fekete felsőmben más házánál szaggathatom a sztrapacskát.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása