Elmúltak az ünnepek

2006.12.27. 15:02 - címkék: - 3 komment
Első "saját" karácsonyom, vagyis első olyan, amikor szülőktől távol töltöm a szentestét, és nagyon jó volt. Ez fura különben, hogy ki mikor kezdi el, vagy mikortól "ér" nem hazamenni, egyáltalán meddig emlegeti az ember a szülei házát úgy, hogy "hazamenni", és honnantól lesz belőle "lemegyünk Miskolcra". És ha az ember párban él, élet- vagy házastársi viszonyban, akkor meddig kell mindenkinek külön-külön "hazamenni a saját szüleihez", és mikortól van az, hogy közösen "meglátogatjuk anyádékat". És meddig vesz ki-ki ajándékot saját szüleinek, és mikortól vesz a pár közösen ajándékot.
Mindegy, a lényeg, hogy 24-én otthon fetrengtünk, csináltam Edina-féle halat (lazac tejszínes-pezsgős trutyiban) meg brownie-t, ezúttal vaníliafagylalttal, adtunk a vallásnak is, amennyiben újranéztük a Dogma c. filmet, meg kiolvastam a Biff evangéliumát (nagyon vicces, majd mesélek) és klassz volt meg nyugis. Aztán másnap elkezdtük a programot, először ebédeltünk az én szüleimnél, hozták a formájukat, aztán a férjem családjánál, akik szintén, majd másnapra a Bright hirtelen kidőlt valami vírusos megfázás címén (fogadjunk, hogy mára elmúlik), így a nagyszüleimet, ex-drogdíler unokatesómat és ufós nagybátyámat már szupport nélkül látogattam. Röviden összefoglalva, apám szerint Európa sucks, máshová kell költözni, mert itt az emberek genetikailag rosszabbak, mint Keleten, épp elkezdtem volna magyarázni a buddhizmust, de ufós nagybátyám beelőzött, és elmondta, hogy Keletre Lucifer, Nyugatra valamelyik másik Pokol Hercege (nevét elfelejtettem) lakozik, és ők csábítanak arra, hogy költözz máshová, de igazából mindenkinek ott kell élnie, ahová született, és megbarátkozni a körülményekkel. Unokatesóm ezzel szemben Afrikába szeretne menni karitatív munkát végezni, mivel ő az a típus, akit nem érdekel a pénz és az ezzel kapcsolatos hívságok, egyébként tényleg. A pokolhercegeket megnéztük egy könyvben is képen, mivel Rudolf Steiner kifaragta őket fából, Lucifernek emberi arca volt, és mint utóbb kiderült, a másiknak is, csak eleinte fordítva tartottuk. Azon gondolkodtam közben, hogy az embereket tényleg mennyire megviseli a karácsony, hogy most pár napig másokat kell szeretni meg más emberek részére kell vásárolni valamit, és ettől az ünnepet megelőző héten mindenki többnyire teljesen készen van és idegbeteg, és hogy biztosan ezért kell rengeteg finomat enni, csokoládét, alkoholt és egyéb tudatmódosító ételeket, hogy jobban kibírjuk az egymás szeretését. És aztán eszembe jutott, hogy a pszichiátria hajnalán megpróbálták az extasyt párterápiában használni, (mivel eki hatására az ember hajlamos mindenkit szeretni, az addig gyűlölködő párok remekül össze is borultak a rendelőben, csak sajnos a hatás átmenetinek bizonyult), és milyen jól lehetne használni karácsonykor, csak kéne egy kicsit nyomatni az ivóvízbe úgy 23-ától kezdve. Vagy ha kevésbé elrugaszkodottak vagyunk, lecserélhetnénk a bejglit hasissütire, szerintem az is sokat segítene. Törvénytisztelő állampolgárként én mondjuk maradtam az összesen öt tábla csokoládét tartalmazó csokis sütinél, de a pokolhercegeknél kicsit elbizonytalanodtam: lehet, hogy kis családom sokkal előbbre jár nálam, és rég hallucinogénekkel készítik a hagyományos házi tojáslikőrt.
Végül visszatértünk a bázisra és néztünk még egy csomó Boston Legalt és olvastam az emlékezetről szóló remek könyvemet, amiről majd később mesélek.
A cím meg innen.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította