8 kids

Az úgy kezdődik, hogy állok a négyes-hatos megállójában az Oktogonon, 2003 nyarán, az ebsik nevű bloggerrel. Néhány hónapja blogot írok, és még abban a hitben élek, hogy az internetes napló az önkifejezés magányos eszköze. Egy roma koldusasszonyt hallgatok éppen, akinek nem vagyok hajlandó pénzt adni, ezért teli torokból üvöltöz velem ("Nyócgyerekemvan!!!!"), amikor ebsik karon ragad, és áhítatosan így szól:
- Odanézz, ott ment a Neverminder! - Persze fogalmam sincs, hogy az kicsoda, így ebsik elmagyarázza, hogy léteznek 1. a sima földi halandók; 2. a halandó bloggerek; és 3. a bloggercelebritások, akiknek kultusza van. Egy ilyen utóbbit láthattam volna a saját szememmel, ha nem foglal le a nyócgyerekes romaasszony. Azért győz a kíváncsiság, és innentől elkezdem olvasni.

Pár hónappal később (valami tibeti utazásról írok rinyálok a Vista internetkávézójában) kapok egy emailt, hogy "megiszunk egy valamit valahol?", és akkor találkozom életem első bloggerével a Liszt Ferenc tér Karma caféban: pont úgy néz ki, ahogy elképzeltem, sokkal vagányabb nálam, és megfogalmazódik bennem a vágy, miszerint én is szeretnék egy piros pufidzsekit (amelyet évekkel később meg is vásárolok az Intersparban). Megnézzük a Kill Bill 1-et, aztán meghívom a Kollégánál rendezett szülinapi bulimra, és innentől susie átveszi életem irányítását: megkérdezi, magával hozhatja-e "a Bright nevű bloggert", akivel kapcsolatban az első pillanattól kezdve úgy érzem, mintha mindig is ismertük volna egymást, valószínűleg azért, mert valóban együtt elsőáldoztunk és a szomszéd utcában nőtt fel. A folytatás - amelyben esküvőszervezők, varrónő, valamint kisvárosi plébános játsszák a főszerepet - talán már mindenki számára ismert.

Chaint is megelőzi a híre. A Hír szerint a susiet elcsábító fiú egy kalandor, aki nőket hódít meg, majd hajít el messzire, aki jóképű ugyan és még rocksztár is, de épeszű lány óvakodik tőle. Aki eleinte ugyan szellemes, hosszú távon biztosan unalmas lehet, bár ezt még senkinek sem volt alkalma kipróbálni, mert addigra úgyis lelép. Ennek megfelelően talán nem meglepő, hogy első találkozásunkkor az első gondolatom az volt, hogy "dehát nincs is ezzel semmi baj. " És tényleg nincs.

Csak egyszer kezdek el gyanakodni, idén tavasszal, ugyanis ritkulnak a nerd-bulik, a blogjaikból meg valahogy érezni lehet, hogy valamit titkolnak. Valami nincs rendben. Valami lappang. Valamelyikőjük beteg. Vagy összevesztek. Vagy felbukkant valami harmadik személy. Vagy valami más, nagy gáz van. De aztán kiderül, hogy a megérzéseim nem teljesen csaltak meg, csak éppen nem gáz van, hanem: gyerekük lesz.

És most már házasok is.
Nagyon sok boldogságot!