Több dolgok vannak földön s égen

A templom tulajdonképpen nem is igazi templom, hanem egy - némi jóindulattal talán kúriának nevezhető - ház, gondozott kerttel, bazsarózsákkal, verandával, nyikorgó falépcsőkkel. Pontosan senki sem tudta, hogy az eredeti tulajdonos, a tengerészkapitány miért hagyta lakhelyét a katolikus egyházra, bár akkoriban néhányan sötét, szégyenteljes bűnöket rebesgettek. Az örökös, az egyház aztán kiveretett néhány falat, a maradékra felaggatta a keresztút képeit, a kertbe kis harangláb került, a plébános úr édesanyja pedig csodaszép bazsarózsákat ültetett köréje. Az öreg hölgy idővel a hatalmas, rekedt hangú vörös macskával is megbarátkozott, amely szemmel láthatóan saját birtokának tekintette a templomkertet.

Isten házát keskeny utcácska választotta el a szomszéd telektől, olyan keskeny, hogy két ember is alig fért el egymás mellett. Az utca mégis érezhetően valamiféle Határt jelentett. Hogy pontosan mit választott el egymástól - csupán két ingatlant, két világot, a megszentelt földet egy másik hatalom birodalmától, vagy csupán a vörös és a párducfogú, vad fekete macska vadászterületét - arra senki sem mert volna megesküdni. A fölé hajló akác- és nadragulyaágak miatt az ösvény zöld alagútra emlékeztetett, ahol verőfényes délutánokon is félhomály honolt, denevérek vadászták a kósza szúnyogokat.

A fiú és a lány nem először jártak itt. Gyermekek voltak még, amikor - jobbára nagyszüleik unszolására - átlépték a templom kapuját. Sok év telt el azóta. A megszeppent fiatal plébánosból tiszteletet parancsoló atya vált; a fiú immáron meglett férfi, túl egy félresikerült házasságon; a lány sem az a riadt, nagyorrú, fehér harisnyás csitri többé, hanem fáradt, de csinos orvosnő. A megbeszélt időpontnál valamivel korábban érkeztek, rövid sétát tettek a környéken, de itt semmi sem változott, talán csak a leskelődő öregasszonyok szaporodtak meg a szomszédos idősek otthonában.
- A mosolyod még mindig a régi - köszönti a leányt a plébános, és a napsütötte verandára invitálja a kissé megilletődött ifjú párt. - Mikor is lesz az esküvő? Feljegyezném magamnak a dátumot. Várjunk csak... - Egy pillanatra elbizonytalanodik. - Leányom, nagyanyád áldását adta a frigyre? Mert egyébként nem adhatlak össze benneteket.


Nem, nem fantasyt írok: a fenti történet szereplői egyáltalán nem kitalált személyek. A hatalmas vörös és a párducfogú fekete macska, a megboldogult tengerészkapitány, a fényes nappal vadászó denevérek, a plébános és az édesanyja, a bazsarózsák, a fiú, a lány és a lány veszedelmes nagyanyja - mind léteznek. A fenti események tegnapelőtt történtek, délután négy körül, Sopronban a Becht Rezső utcában.