Voltam kongresszuson tegnap, meghallgattam azt a nőt, aki a mozgásterápiának, amire járok, a magyarországi atyja. Anyja. Most már olyan kifejezéseket is tudok, hogy "szelf-élmény" meg "intrinszik kapcsolati tudás" meg "interszubjektivitás", és egy részüknek a jelentését is ismerem. (Az interszubjektivitás olyan, mint a neurózis vagy a fantasy-irodalom, senki sem tudja pontosan, mit jelent, aki tudja, az hazudik.) A gyógyszercégek egyébként évről évre röhejesebb módon próbálják felhívni magukra a figyelmet, az idei kedvencem az egyik standon felállított másfél méteres csokiszökőkút volt, a másik meg a sci-fi-dizájnos meghívó az "X Cég Galaktikus Szimpóziumára, Föld bolygó." Az egyik céghez odamentem megkérdezni, megkapta-e már a lamotrigin a támogatást bipoláris betegek esetén is (meg), mire kis híján a számba tömtek egy harmincdekás, a cég logójával és századfordulós grafikával díszített marcipánt. Annyira nem tiltakoztam.
Aztán elmentem a pszichológusomhoz és elmeséltem neki bizarr álmomat, amire rémisztő magyarázatokkal állt elő. Teljesen igaz, hogy az önismereti célból végzett analitikusan orientált pszichoterápia: szellemi maszturbáció, de mint olyan, rendkívül élvezetes. Én élvezem. Kaland.