Egy dologban azonban biztos vagyok: a londoni metró nem emberi alkotás. Az a hatalmas, háromdimenziós csölabirintus, a csempézett falaival, az egymás alatt és felett össze-vissza keresztezödö folyosóival és lépcsöivel egyszerüen túl bonyolult és túl bizarr ahhoz, hogy emberkéz müve legyen. Valahogy úgy képzelem, hogy a mai London helyén letelepedö, elsö kelta törzs egy tagja vette észre a sötét hasadékba lefelé vezetö lépcsöket. Sok bátor ember nekiindult, hogy felfedezze, mit rejt a mélység, de senki sem tért vissza. Késöbb szárnyra kapott a monda, hogy a föld alatti folyosókat démonok/fertelmes gonosz manók lakják, így a köznép számára további nemzedékeken át ismeretlenek maradtak. A legfanatikusabb kelta druidák azonban nem riadtak vissza a démonoktól (melyek létezésében egyébként sem hittek igazán), és az évszázadok során, lépésröl lépésre lassan feltérképezték az ösi, valamely rég kipusztult, intelligens faj által épített labirintust. Ha valaki azt hinné, hogy a kelta druidák beolvadtak valamely nagyobb vallásba, neadjisten kihaltak volna, az nagyon téved. Egyszerüen csak titkos társaságba tömörültek, mert így könnyebben örizhették a Labirintus ismeretlenségét. Ök találták ki, hogy különbözö színekkel jelölve az útvonalat, valamivel átláthatóbbá válik a terep; valamint nem sokkal a mozdony feltalálása után arra is rájöttek, hogy az egyes folyosók padlóján található párhuzamos acélrudak milyen célt szolgálnak. Évezredeken át öröklödött a tudás nemzedékröl nemzedékre, míg, valamikor a tizenkilencedik század végén valamelyik élelmesebb fiatal keltának ragyogó ötlete támadt: rájött, hogyan hozhatják nyilvánosságra a titkot úgy, hogy mégis megörizzék a Labirintus feletti uralmat. Felvették a London Underground Limited* nevet.
Egyetlen rejtély maradt, melyre sok magyarázó elmélet született ugyan, de egyes kételkedök szerint máig sem sikerült teljes egészében megfejteni a mondat valódi jelentését. Vajon mire gondoltak az ösi Épitök, amikor minden egyes folyosóra több százszor lefestették a titokzatos hangzású mondatot: "Mind the gap"?

*A BKV ottani megfelelöje.

Iden csak ket es fel unikumot ittunk meg fejenkent a tavalyi 5 helyett, de a kettoesfeledik ezuttal is Basszuskanak koszonheto, koszonjuk. Valamint osszefutottunk regen latott ismeroseimmel, akik mindannyian furcsallottak, hogy a Szoda nevu kocsmaban unnepelunk egyeves evfordulot meghitt, elegans etterem helyett. Persze, mert ez nem az igazi egyeves evfordulonk, hanem annak az egyeves evforduloja, hogy tavaly ilyenkor berugtunk a Szoda nevu kocsmaban, aztan csokoloztunk.
Es most itt vagyunk Londonban, mert annak is evforduloja volt. A taxis mondjuk elmebeteg volt reggel, mi meg total masnaposak persze, ket orat aludtunk, de aztan ideertunk, talalkoztunk a hugommal es elmentunk Camden Townba meg Hyde parkba meg a, nem sorolom fel az osszes nevezetessegeet. A lenyeg, hogy kb egy oran keresztul kerestuk a thai ettermet, es el is tevedtunk, de aztan megtalaltuk, es vegre ehettem red curryt, ami vegre tenyleg olyan volt, mint Thaifoldon, pont ugyanolyan. Nyami. Es sikitottam a Greenwich Foot Tunnelben. Tudom, hulye turistak.