Nem is mondtam, hogy megnéztük az Éjjeli őrjárat című filmet, ami leszámítva a húszemeletes panelház felett örvénylő denevéreket ábrázoló képkockát, nagyon rossz volt.
A nagyon rossz mondjuk lehet, hogy túlzás, de úgy ültem be a filmre, hogy most valami klasszat fogok látni, mert Noiz azt mondta, hogy ő már látta és megnézné még egyszer, és én bíztam benne... (mellkasra szorított kéz, gombóccá gyűrt zsebkendő, elhaló szipogás)... de aztán csak az órámat nézegettem, hogy mikor lesz már vége.

Tegnap meg unalmamban (ügyeltem) elküldtem a novelláimat (hármat) a volt angoltanáromnak, aki Ross Károly néven nemrég írt regényt. Középiskolás koromban azt mondta, kár, hogy orvosnak megy az olyan, aki ilyen jól ír (mint én), hát akkor most viselje a következményeket. Egyébként nem tudom, mi az ördögnek kell írói álnevet választani, különösen szépirodalmi tárgyú regényekhez (mert mondjuk, ha az ember fantasyt ír, az persze más) (csak vicceltem). A kedvenc írói álnevem egyébként Sharon Stone-é az Elemi ösztönből: vadromantikus-szexuális ponyvaírónőt játszik, aki Catherine Woolf néven publikál (lásd még: Virginia Woolf).

Na jó, igazából lehet, hogy csak be akarok kerülni a Rekordok Könyvébe a legtöbb zárójelet tartalmazó posttal.