2005.08.25. 14:59 - címkék: -
A legfurcsább mégis az emberek reakciója volt, vagyis az, hogy egyáltalán nem reagáltak.
Eleinte persze valóban csak apróságokról volt szó, amit csupán néhány paranoid elmebeteg interpretált a világvége jeleként. Eső nyáron. Repülőgépszerencsétlenségek. Erdőtűz. Madárinfluenza. Semmi meglepő nincs ebben.
Az eső azonban nem állt el.
A nyár közepén lezúduló csapadékmennyiség falvakat sodort el; a hömpölygő sár városokat temetett maga alá. Az emberek repülő szerkezetei szinte napi rendszerességgel potyogtak le a levegőből; egy erdőtűznek köszönhetően egy teljes ország porig égett. A buta kétlábú lények azonban mintha semmit sem vettek volna észre az egészből: továbbra is közönyösen tülekedtek a villamoson, szokás szerint marakodtak az árvíz-segélyeken, forgatták a világvégés hollywoodi filmeket.
A vírusról kiderült, hogy emberekre is képes átterjedni és halálos kórt okoz. A földgolyó másik végén egész szigeteket temetett maga alá a szökőár. A terroristaakciók világszerte mindennaposak lettek: lassan már hírértéke sem volt néhány tucat felrobbantott metróállomásnak, vagy eltérített repülőgépnek. A tudósok által tervezett modern szerkezetek is egyre megbízhatatlanabbakká váltak: tengeralattjárók estek az óceán csapdájába, hatalmas űrrakéták váltak működésképtelenné.
A közönyös kis kétlábú lények mintha rá sem rántottak volna. Épp csak az időjárást szidták néhányan, meggyőződés nélkül - persze, csak azok, akik ebben az időszakban vették ki éves szabadságukat.
A világvége, mondhatni, észrevétlenül zajlott.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása