Ja, és az Anubisz kapui-t olvasom. Elég gáz. Pedig én az a réteg vagyok, aki a steampunkot szereti, de azért ez nem éppen egy tipikus darab: inkább holmi "egyedi ötvözete a H.G. Wells-i tudományos-fantasztikumnak, a történelmi kalandregénynek, Charles Dickens Angliájának és a korai gótikus horror-irodalomnak". Ez már önmagában elég gázosan hangzik, és a könyv valóban hozza is, amit ígér. Azért nem olyan rossz, hiszen nem tettem le, hanem olvasom, és persze izgalmas is, csak néha idegesítő. (Tudom, hogy csapnivaló könyvismertetéseket írok, és nem éppen lényegretörő kritika a "persze, izgalmas, csak néha idegesítő", de nem is készülök irodalomkritikusnak.) Viszont tegnap voltam a lakásomban, újabb dózis CD-t és könyvet hoztam magammal, és most YES-t hallgatok, ami kétségkívül antidepresszívum. Nagyon jó.