Egyébként meg Yalom doktor művét olvasom, Egzisztenciális pszichoterápia címmel. Jelentős fejlődést vélek felfedezni magamnál, régebben ugyanis pszichoterápiás könyv olvasásakor mindig a beteggel azonosultam, most meg már sikerül néha nem csak a hisztériás pszichopata, hanem a terapeuta szemszögéből is értelmeznem. Yalom szerint minden szorongásunk alapja a halálfélelem, de ha egyszer beláttuk, hogy "tökmindegy, száz év múlva úgyis mind egyformák leszünk", akkor van esélyünk teljes életet élni. A hatodik fejezetnél tartok, ahol azt próbálja belém sulykolni, hogy a világot mi teremtjük (azáltal, amilyennek látjuk), és hogy mindenki saját maga felelős azért, ahogy érzi magát. Hiszen bármit kezdhetünk az életünkkel - a felelősség másik oldala a szabadság, szerinte. A kedvenc példabeszédem:
Beteg: - ...és borzasztó, hogy minden reggel hajnalban kell kelnem, hogy beérjek a munkahelyemre, és estig ott vagyok és a stressz...
Terapeuta: - Miért nem változtat nevet és költözik Kaliforniába?
Majd bedobom a betegeimnél.