Persze, az is a baj, hogy keveset keresünk, az meg nonszensz, hogy az ügyelet nem számít a nyugdíjba, de ami szerintem még rossz, az az időnként orvosellenes közvélemény. Eleve nem tetszik, hogy egy segítő szakmát egyre inkább szolgáltatásnak tekintünk, nem akarom, hogy a betegek leboruljanak előttem, de bántó, amikor úgy beszélnek velem, mint a fodrásszal vagy a bejárónővel. És amikor szidni kezdik előttem "az orvosok"-at, azt meg egyenesen utálom. Mindenkinek van olyan élménye, nekem is, amikor az orvos bunkó volt, beszólt, nem figyelt, elrontotta. (Aktuális kedvencem egy nőgyógyászi szájból elhangzott "nahát, milyen tüchtig kis vagina, ebbe a kezemet is szívesebben teszem"). De miért érzik egyesek kötelezőnek a társaságomban az orvosokat szidni/rémtörténeteket mesélni? Tudom, általánosítás, előítélet, akármi, de... általában tudni szokták az emberek, hogy ha afroamerikai is ül velünk az asztalnál, nem illik a büdös niggereket szapulni. Nem szeretem, ha azt éreztetik velem, hogy lenézett/utált társadalmi rétegbe tartozom.
Egyébként mostanában nem történt velem ilyesmi, csak eszembe jutott a cikkről. Ezen a héten kb. annyi pozitív visszajelzést kaptam betegetől/kollégáktól/tanítványtól, hogy csuda. Asszem, még nem emigrálok.