A 16. napon a 32. szulinapom van, negyven fok van es napsutes, spagettit eszem Thong Sala egy mellekutcajaban, mellettunk gy thai kiscsaj szekre allva harangokat meg mikulascsizmakat akasztgat a bejarat fole, es a Cure: Friday I'm in love c. szama szol.
A 17. napon a ferjem buvarkodik, befejezem A bolondsag tortenete c. konyvet* es elkezdem a Pride and prejudice and zombies cimut.
*Mellesleg feltetlen szükség lenne a mű "for dummies" változatára, mivel módfelett izgalmas (különösen pszichiáterek számára), ám igen nehéz olvasmány. Én szívesen megírom, küldjetek sok pénzt és egy laptopot, áprilisig, mire jön a monszun, kész lesz. Az lesz a címe, hogy "Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában. Butak számára átdolgozta Kovácsné Dr. Kovács Izolda."
A 13. napon bérelünk robogókat, és majdnem elmegyünk a vízeséshez, de a vízeséshez egy nagyon meredek és nagyon hepehupás földút vezet, én pedig kb. életemben negyedszer vezetek robogót, úgyhogy nem vállalom be. Ehelyett elmegyünk Mr. Lek-hez masszázsra, mert még odahaza B. Úr telebeszélte a fejemet, hogy az a legjobb hely. Jó is. És elmegyünk Wat Pho-ba, ami egy templom, de van szaunája is, vagyis egy gyógynövényes gőzfürdő, igazából két kis spejz pár méterre a dzsungeltől, és iszonyú klassz, nagyon jó. Bemegyünk Thong Salába is (az itt a város), veszek magamnak két annyira hippis gatyát, hogy a férjem a fejét fogja. A mozgás és táncterapeuta karrierem alappillérei lesznek ezek a gatyák, szinte megszólalnak (és azt mondják, hogy 'járjátok be a teret". Eszünk igazán nagyon autentikus olasz kaját. Pálmafás naplemente közepette hazamotorozunk, csak kicsit félek a durva lejtőkön meg emelkedőkön. Rájövök, hogy túljutottam a holtponton, és most tartok ott, hogy simán minden megerőltetés nélkül itt tudnék maradni majusig. Jól vagyok, verbálisan és preverbálisan egyaránt, és derűsen suhannak az életszellemek az idegcsatornáimban.
A 14. napon délelőtt megtanulok snorkelezni, 3-szor megver a férjem scrabble-ben, olvasunk a függőágyban, néha szakad egy kicsit az eső, de az is klassz.
A 15. napon tovább olvasunk meg napozunk meg snorkelezünk. A sekély, part menti vizek élővilága pontosan úgy néz ki, mint a Spektrumon. Látok egy nagy rákot, egy csomó papagájhalat, ormesterhalat, pillangóhalat, illetve még néhány normál hal alakú halat, valamint egy Szörnyet, ami a férjem szerint cuttlefish. Elmegyek a boltba vízért, jövök hazafelé a parton, már feljött a Hold, és azon gondolkodom, hogy jaaa, már emlékszem, miért szeretek élni, és hogy pontosan ez az a pillanat, amibe majd visszavágyom évekig. A férjem meg azt mondja: "Te jó ég, mi lehet most a Westendben."
A 9. napon aztán még felmegyünk a hegyre naplementét nézni egymillió lépcsőfokon ezer fokban, aztán hazamegyünk majdnem sötétben a dzsungelen keresztül, akkor mondjuk félek, hogy hátha megint jönnek a majmok, de nem jönnek. Az útelagázásnál egy tisztáson három nyomorúságos viskóban mosolygós thai-ok élnek nem tudom, miből. Egy idősebb nő, két férfi meg két gyerek, sámlin üldögélnek az erdő közepén a szürkületben, mosolyognak és Suzanne Vegát hallgatnak.
A 10. napon délelőtt még úszkálunk a tengerben, aztán elmegyünk Ko Phanghanra, ami bonyolult, mert úgy kell menni, hogy:
1. Egy kis, fábol keszült motoros hajóval elmegyünk a Ko Phi Phi kikötőbe.
2. Egy nagyobb hajóval átmegyünk Krabiba.
3. Egy ócska busszal elmegyünk a jobb buszhoz.
4. A jobb busszal megyünk két és fél órát Surat Thaniba.
5. A busztól taxival elmegyünk a hotelig.
6. Alszunk egy éjszakát Surat Thaniban (mert nem akarunk az éjszakai komppal menni) (Surat Thani lepra egy hely, kultúrsokk).
7. Reggel elmegyünk taxival a buszhoz.
8. A busszal elmegyünk a kikötőbe.
9. Hajóval átmegyünk Phanghanra.
10. Taxival elmegyünk Haad Salad-ra.
A 11. napon megérkezünk a Nénihez, es hirtelen egy függőágyban találom magam és semmi sem aggaszt többé és semmi problémám az Élettel nincsen. A hely különben elég durván megváltozott, jelenleg a Néni a legolcsóbb és leglepukkantabb szálláshely, mindenhol szuper fancy légkondis bungalók épültek, a svédek építettek egy medencét, a Double Duke (ahol régen az étlapon szerepelt a 'magic mushroom omlette') elegáns koktélos hely lett, a Reggae Bar helyett pedig tiptop kis frissen mázolt épületegyüttes Reggae Village néven. A svédeknél WiFi van. Mindemellett a Néni szigorú, mint mindig, a burmai kislány szépen megtanult angolul és emlékszik ránk, a pálmába verve ott vannak az Őrült Francia szögei, és a Néninél az Ed McBain, amit Suzie hagyott itt. A sejtsebész titka viszont már nincs meg. A svédek és a Néni között kettő darab masszázshely nyílt, úgyhogy kénytelen vagyok masszíroztatni.
Innentől asszem pihenünk. A 12. napon fürdünk a tengerben, veszek egy fülbevalót (még csak a hatodik pár, de az első ötöt egyszerre vettem még a 2. napon Bangkokban, mert ideges voltam). Később szakad az eső, olvasunk a függőágyban, megverem a férjemet scrabble-ben (erre csupán két ember képes a Világon, és én vagyok az egyik), Singha beer-t iszunk és ginger tea-t, a pultnál két cuki kölyökkutya harcol. A Néni üres ásványvizes palackkal helytelenítőleg üti a fejüket.
(Nem, bocs, de nem fogok innen képeket feltenni, mert azt kiválogatni meg feltölteni több idő annál, mint amennyit netezni szeretnék. Majd otthon.)
Szoval a 7. napon atmegyunk Ko Phi Phi Leh-re, ami egy sziget, lakatlan, mert nemzeti park, es kis hajoval bemegyunk hatalmas sziklak ovezte elhagyatott oblokbe, ahol hofeher homok van es keresztbe csikos meg hosszaba csikos szines halak uszkalnak a korallok kozott es furcsa madarak maszkalnak a parti sziklakon. Mindket terdemet lenyuzza a korall es majmok kergetnek meg. Azt ugy kell elkepzelni, hogy lelegzetelallito sziklak, palmafak, feher homok, en bikiniben, sikogatva szaladok, utanam meg ot vagy hat majom. A majmok kb. a terdemig ernek, de csunyan neznek.
A 8. napon a ferjem elmegy buvarkodni es mindenfele capat meg rajat meg egyeb ronda allatot lat. En reggel egy cicat talalok a teraszon, es azzal pihenunk mintegy este hatig. Kiolvasom Kinsella: The undomestic goddess c. konyvet, de egyaltalan nem tetszik, ugyhogy este mar ismet a Foucault-t olvasom, igazi strandkonyv (not). Buntudatom van, amiert egesz nap semmitteszek, mikozben masok dolgoznak, es egyaltalan, hogy engedhetem en ezt meg magamnak, hogy csak ugy egy honapra lelepek az eletembol dogleni. Gondolkodom, mi lehet otthon a kis munkahelyemen, meg mi lesz jovore. A Tigris eve, nyilvan. Gyozkodom magam, hogy en ezt megerdemeltem, es en kerestem ra a penzt*, es a rendes evi szabimat toltom, es egyebkent is. Buntudatom van, amiert buntudatom van. Azt hiszem, egy bonyolult lany vagyok. De nem baj, mert este eszem frissen kifogott halat, meg ulunk az ocean partjan es tropusi koktelokat iszunk es nezzuk a Geminidak meteorrajt (=hullocsillagok, egy csomo, nagyon szepek).
A 9. napon arra ebredunk, hogy majmok neznek be az ablakon csunyan, elegge freaky, de aztan elmennek. Furdunk a tengerben meg napozunk, aztan bejovunk a varosba intezni a holnapi jegyeinket, mivel innentol atmegyunk Ko Phanghanra. Talalok egy fagyizot, ahol Illy kavet adnak, iszom egy igazi rendes latte-t es boldog vagyok nagyon, a thai-oknal ugyanis ihatatlan a kave mindenutt. Netezunk, ez van most, nagyon lassu a net es csomo oldal nem jon be, pl. az ekezetes se, ugyhogy most ezert nincs ekezet.
*Majd a vegen elmondom, mennyibe kerult ez az egesz igy osszesen.