Ígérem, nem lesz állandó gyermekrajz-rovat (asszem), de a Lány első képzőművészeti alkotását azért muszáj posztolnom. A bölcsiben csinálták Márton-nap kapcsán, természetesen a csőrt és lábakat már nem a Lány, hanem az Anikó néni rajzolta oda.
Na jó, kérdezni még nem kérdez a Lány, de mindenfélét mond. Most az a kedvencem, amikor az mondja a nyuszijára, hogy "nyuszi álmos", és ásítást tettet, meg amikor a képeskönyvben a répához érünk, azonnal felpattan és megkeresi a nyuszit, hogy megetesse vele. Ugyanebben a könyvben a plüssnyúllal puszi adat a mókusnak és megszagoltatja a virágot. Meg amikor megyünk mondjuk a konyhába enni és azt mondja "gyorsan, gyorsan!", meg amikor kilép valaki a liftből és én azt mondom, hogy "viszlát", és a nálam lévő nagyon picike Lány is azt mondja, hogy "viszlát!". Meg amikor azt mondja, hogy "nem" - nem tudom, ez meddig lesz vicces, gondolom, egy ponton majd idegesítővé válik, de most még mindig röhögök rajta. "Kicsim, jössz aludni?" "Nem!". "Gyere, vedd fel a sapkádat!" "Nem!". "Van kaki a pelusban?" "Nem" (utóbbi esetben még hazudik is). A repülőgépre azt mondja, hogy "bébe", mert a Húgom repülőgéppel jött és azon hozott neki egy hatalmas plüssbékát, az a bébe. Egy zseni.
"Luhrmann pszichiáter rezidensekkel végzett kutatásai mutatták meg, milyen gyakran használják a pszichiáter rezidensek az egymás közötti viták elintézésére egymás ellen fegyverként a másik pszichiátriai zavarokkal való 'megvádolásának' módszerét. Általában személyiségzavarokkal vádolják a másikat, aki ellenszenvesen viselkedik, gyakran késik, vagy más módon nem szimpatikus. Az ilyenkor a másikra (annak háta mögött) ráaggatott 'nárcisztikus', 'borderline', 'kényszeres', 'hisztériás' jelző célja az, hogy az ilyen címkét használót úgy tüntesse fel, mintha a kettejük közötti vitában tudományosan bizonyítható módon is neki lenne igaza, hiszen a másik úgymond személyiségzavarban szenved. Ha egy beteg nem szimpatikus a rezidensnek, nem hisz neki, ez is könnyen átalakulhat pszichiátriai diagnózissá: 'a betegnek II. tengely szerinti patológiája is van', utalva a DSM személyiségzavarokat jelölő II. tengelyére. Mindez tehát arra utal, hogy a patologizálás kísértése állandóan jelen van, amikor egy kollégával, beteggel valakinek konfliktusa van, mert ez az egyik leghatékonyabb fegyver (különösen szakember részéről) a másik diszkreditálására. Ennek elkerülésére törekedni tehát elsőrendű kötelesség."
Egyrészt, gyanítom, hogy szakorvosokkal ugyanezt az eredményt kapta volna a kutató. Másrészt mi a munkahelyemen simán a kollégákra szoktuk aggatni a teljes palettát, hebefréntől és katatóntól kezdve tetszőleges szorongásos zavarokig, nem állunk meg a kettes tengelynél; valamint nem csak kollégák és betegek, de tágabb rokonságunk és idegesítő politikusok vagy közéleti személyek is hamar kaphatnak pár diagnózist. Harmadrészt Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában (innen az idézet) és Buda Béla: Az elme gyógyítása c. könyveinek elolvasása nélkül senkit sem engednék át a rezidensvizsgán. Ötöst meg csak az kapna, aki a Foucault-t is olvasta. De nem a klasszikus pszichiátria megtanulása helyett, hanem amellett. Fél nap után özönlenének a panaszlevelek a rektorhoz.