Levágattam a hajamat, és az Istu valami tengeri sósvizes spray-vel kicsit hullámossá szárította, és most mondhatnám, hogy úgy nézek ki, mint Wendy Watson, de valójában inkább úgy nézek ki, mint Wendy Watson nyúzott, fegyvertelen, keleteurópai harmadunokatestvére.
És a csodálatos cipőről, amit kinéztem magamnak, és nem is annyira drága, kiderült, hogy az férficipő és ennek megfelelően 40-es a legkisebb létező méret (39-es a lábam). Nincsenek 39-es lábú férfiak? Nem is tudtam. Azon gondolkodom, írjak-e levelet a gyártó cégnek, hogy basszus, pontosan ilyen cipőt keresek évek óta, ne vicceljenek már. Nem perelhetném be őket nemi megkülönböztetésért? Vagy nem alapvető emberi jogunk a fűzős, barna bőr félcipőhöz való jog?