Let not Time deceive you

2012.04.19. 18:32 - címkék: - komment

Azon is szoktam gondolkodni, hogy 2007-ben írtam egy bejegyzést, amire konkrétan emlékszem, arról szólt, hogy bizonyára majd arra az évre fogok úgy visszaemlékezni, mint fénykoromra, idézem:

"Asszem erre az évre fogok például majd úgy visszatekinteni, mint fénykoromra. Ó, emlékszem, amikor még ösztöndíjjal utazgattam Európa-szerte, amikor még szerettem a munkahelyemet plusz izgalmas tudományos munkát végeztem, csomó barátom volt, boldogan éltem a férjemmel, ó, amikor az ember még felfedezhetett klassz új zenéket, amikor még jó filmek is mentek a mozikban, és még nem romlott el a szemem annyira, hogy ne tudjak olvasni, amikor még ismert blogger voltam és belefértem a szürke kockás szoknyámba, na azok voltak a régi szép idők."

És hogy lesz olyan idő, amikor már ki fogok égni és nem fogok érdekes kutatásokért lelkesedni sem elméletben, sem gyakorlatban, valamint, hogy nem fogok mindig beleférni a szürke kockás szoknyámba, az nyilván kézenfekvő volt, de mégis honnan vettem, hogy el fog romlani a szemem? Semmi jele nem volt. Vigyázni kell ezzel a jósolgatással. Basszus, boldogan élek a férjemmel még mindig, reménykedjünk, hogy az sose fog elromlani.

Amúgy basszus, de jó volt! Hiányzik nekem is nagyon az a lelkesedés, amivel szerettem a munkámat és a munkahelyemet. Kár érte. Igazán nem rajtam múlt.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása