Megkaptam én is az ukránmedvés díjat IKL-től, köszönöm. Három dolgot kell elárulnom magamról, amit még nem árultam el. Most szerintetek van ilyen? A polgári nevem meg a telefonszámom kivételével, amit még nem írtam ide? Kilenc éve írom ezt a blogot, és már legalább két ilyen játék is megtalált, de lehet, hogy három, amikor elárultam a maradék dolgokat, de megpróbálok valamit kiötölni.
1. Kétszer elloptam könyvet könyvtárból és még mind a kettő nálam van. Az egyik középiskolás koromban történt, amikor megismerkedtem a Csavarhúzós fiúval, aki kétnyelvű nevelést kapott, és bár magyarul beszélt, jobban szeretett németül olvasni. Az arany virágcserép volt a kedvenc könyvem, és kölcsön akartam adni neki, de németül nem volt meg sehol, csak a könyvtárban. Bementem a könyvtárba, betettem a táskámba és kijöttem. A másik egy Garcia Lorca verseskötet, aki a kedvenc költőm volt egy időben, és nem lehetett kapni tőle kötetet. Egyetemi éveim alatt drogprevenciós oktatóként dolgoztam, néha három-négy napra elutaztunk vidéki városokba, ahol koleszokban laktunk és a kolesz könyvtárában ott volt ez a könyv. Megnéztem a cetlijét, az elmúlt kb. tíz évben senki sem vette ki, úgyhogy hazahoztam. Minden azért jutott most eszembe, mert Húgom kölcsönadta az A year to live című, leginkább halálról szóló, buddhista könyvet, amiben azt írják, hogy jó dolog megadni a tartozásaidat, mielőtt meghalsz, és ezt érzelmi síkon is értik, de tárgyi síkon is, a csávó például elmesél egy sztorit, amikor ellopott egy Buddha-szobrot egy boltból, de utána megküldte az árát a boltnak, és erről eszembe jutott, hogy basszus, tényleg, vissza is küldöm ezeket a könyveket a megfelelő könyvtáraknak. Remélem, van ilyen rubrika a leltárban és nem kell miattam hetekig dokumentálniuk.
2. Érvényes GMC (brit orvosi kamara) regisztrációval rendelkezem már egy ideje, melyet nem használok semmire.
3. Intellektuális hanyatlásom ugyan nem mostanában kezdődött, de ezen a téren mindig vannak új távlatok. Régen sosem néztem tévét, nem is volt tévém kilenc évig, és amióta van, azóta is jobbára sorozatok darálására használom, a tévéműsorra csak nagyritkán kapcsolunk át. Azonban az utóbbi időben szórakozásunkká vált a férjemmel, hogy a Maradj talpon! című lyukba leesős vetélkedőt nézzük, ahol trivia-kérdéseket tesznek fel és a helyes válaszból néhány betűt megmutatnak. Mi azzal szórakozunk, hogy olyan szavakat mondunk, lehetőleg a válaszadót megelőzve, ami a betűk tartalmát illetően megfelel a kiírtaknak, de egyáltalán nem válasz a kérdésre, hanem totál hülyeség. (Pl. fodros gallér, _S_ _Ó, és mi azt mondjuk, ZSIDÓ*). És ezen röhögünk. Elég aggasztó.
A díjat pedig továbbadom, nem muszáj megcsinálni, csak ha gondoljátok:
Az a feladat, hogy három dolgot kell megosztani, amit még nem tudunk rólatok, meg ki lehet tenni a macis képet, meg tovább lehet adni három bloggernek.
*Zsabó a helyes megfejtés.
