Itt van egy érdekes cikk a hamburgeradó vs. alkoholizmusról a bioetika blogon, én addig elbiciklizem a könyvelőhöz. A mindenkori kormányok alkoholprevenciós politikájából szerencsére már lelkes egyetemista koromban kiábrándított egy kormánytag a stockholmi reptér várótermében (a Fiatalok és alkohol nevű miniszteri konferencia volt, ahová azért jutottam el én, mert kb. én voltam az egyetlen alkoholprevencióval foglalkozó, angolul beszélő huszonéves az országban, nagyjából annyi a sztori, hogy a WHO-s arcok nagyon lelkesek és pozitívak voltak, a politikusarcok meg nemtörődömek és lekezelőek, és a csávó kvázi pofán röhögött, amiért lelkesedtem.) Én különben szeretem az alkoholt*, nem lennék boldog, ha még ennél is drágább lenne, az viszont nagyon boldoggá tenne, ha nem nyomorúságos állapotban lévő alkoholistákkal és traumatizált családtagjaikkal lenne tele az egészségügy minden szeglete.
*Különösen a pálinkát, aztán az egyéb töményeket, a whisky-t talán kevésbé, a Becherovkát pedig utálom, de az elmúlt hétvége tapasztalatai szerint létezik olyan zene, amikor már ráfanyalodom.