Olyan dolgok történtek, hogy már egy ideje néztem a borsót a zöldségesnél, fejtetlen, hüvelyes borsó, és arra vágytam, hogy borsót fejthessek, meg elkészíthessem a Mariska Mama Borsólevesét, ami a családunkban öröklődő titkos recept. (Oké, nyilván még egy csomó ember készíti így a borsólevest, de én azokkal még nem találkoztam.) Úgyhogy amikor már nem bírtam ellenállni, akkor hirtelen felindulásból kivettem a múlt héten két nap szabit, elmentem a piacra, vettem mindent, ami jól nézett ki, csináltam zellerkrémet (az egy szendvicskrém, ha szereted a zellert, akkor szereted), meg zellerkrémlevest, meg a Borsólevest, meg csirkét zöldborsóval, meg ügyintéztem meg még többet ügyintéztem, meg összefutottam Kislánnyal és kimentünk a Könyvhétre, ahol D. ideadta a Buda Béla új antipszichiátria könyvét, beleolvasva egyáltalán nem annyira anti, viszont nagyon budabélás, majd mesélek, ha kiolvastam. Kávéztunk D.-ék standjánál és odajött egy pasas fényképezőgéppel, hogy ő a Metró újság fotósa és holnap lesz melléklet a könyvhétről és hadd fotózzon le minket és tegyen bele, mondtuk, jó, engedtük, hogy könyveket tegyen az asztalra és fotózgasson, erre másnap nézem a metróújságot, nincs is benne. Nagyon szomorú vagyok. De legalább hatékonyan vigyáztam Kislányra, nehogy könyveket vegyen.
Ezenkívül volt a háromnapos mozgásterápiás hétvége, ez az a képzés, amibe évezredek óta járok és még mindig hátravan egy év, komolyan, hosszabb, mint ... bármi. De a hétvége jó volt, Horányban voltunk egy vízparti helyen, és Horány gyönyörű.
Aztán bementem hétfőn dolgozni és kettő és fél perc alatt ömlesztettek rám ezer feladatot meg egyéb hülyeséget és komolyanmár. Háztartásbeli akarok lenni. Akartam befőzni eperlekvárt is, de arra már nem volt időnk, és mire megint szabira megyek, már tuti nem lesz eper.