Arra jöttem rá az elmúlt héten okosan, miközben még tőlem is meglepő mértékben szabotáltam magam, hogy ez így nem mehet tovább, és egyrészt legkésőbb hétvégén nyugat-magyarországi erdőségekbe kell jutnom, másrészt jövőre el kell járnom legalább valamiféle írótanfolyamra, mert máskülönben csak itt sajnálom magam és duzzogok. És haszontalanul nyűglődöm duzzogva, amiért itt kell lennem és dolgoznom, mintha a kis munkám tehetne róla, hogy nem valósítom az álmaimat.
Vagy mittudomén, mi van. Az biztos, hogy percenként megnézem a neten, hogy milyen idő lesz Sopronban hétvégén, és ez így nem mehet tovább, ennek véget kell vetni.