A következő megíratlan bestsellerem egyébként egészen biztosan a Rosenhan-kísérlet megismétlése lenne ma Magyarországon, csak nem csapattal csinálnám, mint Rosenhanék, hanem egyedül, szép sorban végigturnéznám az országot és gyűjteném a sztorikat. Annyi, hogy nem fürdesz egy hétig, majd bemész a pszichiátriára, azt mondod, levert vagy és szidalmazó hangokat hallasz. Hagyod, hogy befektessenek, és a második naptól kezdve már tökéletesen normálisan viselkedsz és semmilyen panaszt nem említesz és figyeled, mit mondanak és mikor engednek ki.

Rosenhan a hetvenes években ezzel arra próbálta ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire nehéz különbséget tenni a normális és a bolond között és hogy a pszichiátriai diagnózisokra nincs egy ilyen klassz mérőeszköz, mint az infarktusra az EKG, hanem csak kritériumok vannak. Nagyon remek bestsellert tudnék írni a tapasztalataimból, "csodálatosan bizarr és megrázóan kegyetlen" lenne, határtalanul izgalmas és mélyen elgondolkodtató. Lennének benne borzasztó zártosztályok lekötözéssel meg elektrosokkal, meg nagyon kedves és együttérző személyzet és normális helyek is, antipszichotikumok, munkaterápia, pszichiáterek, páciensek. Soha nem mernék megcsinálni ilyesmit. Soha.