Days of our lives

2010.01.16. 20:08 - címkék: - 8 komment

Csomó mindent megtudtam ma az episztémikus vigilanciáról (például, hogy létezik), és a férjem azt énekelte reggel, hogy "nem akarok lavórt, csak egy barát kell" (lásd), valamint hogy "nem szól ránk a maszkmester". A nemzeti karakterhez pedig annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy amióta piros kabátom van és nem nézek nagyon szomorúan, a szórólapos fiú és a hajléktalan is angolul szólít le. Ilyenek vannak, meg drukkolok a buszvezetőknek, bár én magam egy szimpla zsebhippi vagyok és egyetemi szintű kurzusokat tarthatnék konfliktuskerülésből*, szimpatizálok azokkal, akik képesek kiállni az őket ért igazságtalanságokkal szemben, még akkor is, ha így korábban kell kelnem és fél órákat fagyoskodni a megállóban.

* Ez nem egy piaci rés véletlenül? Anti-asszertivitás-tréning feudális és/vagy kizsákmányoló rendszerekben dolgozó beosztottak számára? Meghirdessem?

(Vajon én találtam ki a "zsebhippi" szót? Szeretek szavakat kitalálni, és a múltkor is offenzívnak találtátok a "pihenésnáci"-t és kiderült az "internettudatos"-ról, hogy csupán kriptomnézia.)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása