Az almaszósz, az almaszósz, ne hajíts bele galacsint

2009.04.17. 17:00 - címkék: - 7 komment

Az elmúlt héten (már nem emlékszem pontosan, miért) úgy gondoltam, hogy ideje feszegetnem a határaimat, ideje levágatnom és besatíroztatnom a hajamat hajóndolgozó nagyonmenő fodrászfiúval, valamint étkezés terén is ideje átúsznom a biztonságos ösvényről merészebb vizekre. Szóval megrendeltem a bioséftől a lehető legdurvábban hangzó dolgokat, végülis mikor máskor próbáljam ki a búzahúst meg a chutney-t, ha nem most.

A kognitív pszichoterápia elméletében szerepel az ún. logikai hibák, vagy gondolkodási torzítások listája, vagyis olyan, gyakran elkövetett gondolatsorok, amik közelebbről nézve nem fedik pontosan a Valóságot. 12 darab van, és az elmúlt hét során rendre az egyes számút vélem felfedezni magamon, miszerint: "Minden vagy semmi gondolkodás (fekete-fehér, polarizált, vagy végletekben való gondolkodás): A személy a helyzeteket az átmeneteket is tartalmazó kontinuum helyett csak két kategória szerint értékeli. Például: Ha valami nem teljesen sikerül, akkor azt kudarcként könyvelem el." Vagy például, ha nem tökéletes és egyben egyéniségemet tökéletesen tükröző és egyben praktikus a frizurám, akkor borzalmas, vagy például amelyik bioséfes kaja nem volt iszonyú finom, az nagyon szar volt. Elképesztő dolgokon mentem keresztül srácok, a legszebb magaslatok után olyan szörnyű és emberi ésszel szinte felfoghatatlan mélységek következtek, amikor csorgó nyállal és mérhetetlen irigységgel bámultam Főnővérünk tányérján a menzai rántott halat. De részletezem.

Főételek

Édes-savanyú tofu, zöldségekkel és ropogós rizstésztával. Egyáltalán nem tűnik szörnyűnek, hacsak nincs az embernek amúgy is rossz napja. A tofut szeretem, az édes-savanyú íz cseppet sem hasonlít a plázában sürgölődő kínaiaknál megszokott trutyira, hanem olyan, mintha citromlé lenne benne meg kevés cukor (bár cukrot nem használnak). Különben nem rossz, csak fura. A ropogós rizstészta igen finom, ízletes, ropogós, csakhogy díszítésként alkalmazzák és körülbelül egy evőkanál a mennyisége. A zöldségek pedig egyenlőek répával, annak is 80 %-a fehérrépa, finom, ropogós, cseppet édeskés fehérrépa-ízű fehérrépa, amely remekül harmonizál a tofu édes-savanyú ízével, csakhogy én szenvedélyesen gyűlölöm a fehérrépát, és ezáltal a Sorsot, amely fehérrépát tesz utamba. A logikai hibák között persze ez is szerepel: "Csőlátás. A személy a helyzetnek csak a negatív oldalát látja. Például: A fiam tanára semmit sem csinál jól, kritikus, érzéketlen a gyerekekkel szemben és gyengén tanít." Vagy például: az ételemben fehérrépa szerepelt köretként, tehát az ebédem szar; a bolygó, ahol fehérrépa egyáltalán megterem, borzalmas és lakhatatlan; az élet kibírhatatlan szenvedés; ezért nem boldog senki, sehol, soha. Esetleg: az ételemben köretként fehérrépa szerepelt, tehát az ebédem szar; a futár, aki idehozta, gonosz; a séf, aki kitalálta, az ellenségem; a Főnővérünk, aki nem hajlandó elcserélni velem a menzás rántotthalát tofus fehérrépára, mindenfajta empátiát nélkülöző, rideg asszony; az emberek gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel.

Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval. Aha. Sült tofu, semmi extra. Mákos rizs, az surprise, surprise, mákkal összekevert rizs. Az ember azt hinné, hogy édes, de nem, hanem keserű, amilyen az élet a mák eredeti íze. És akkor mindehhez egy csípős almaszósz. Ez nekem már túl sok a megpróbáltatásokból, persze megeszem az egészet hősiesen, de közben érzem, ahogy liberális, hippi énem felett kezdi átvenni az uralmat a gasztronómiailag ókonzervatív személyiségrész, ti. ez nem étel, az étel az a bélszín, a steakburgonya és esetleg még egyes iskolák szerint a csokoládéfagylalt, de ez semmiképp. Nem borzalmas volt, mert nem az a helyes kifejezés, hogy borzalmas, hanem inkább olyan, mint amikor az ember valami rendkívül bizarr szexuális perverzióról olvas. Nehéz elhinni, hogy az emberek ezt élvezik, és remélem, a férjem sosem kívánja majd tőlem, hogy ezt csináljam neki otthon.

Kecskesajtos parajgombócok paradicsomos metélttel, pirított fokhagymával. Ez volt a nagyonfinom, nembizarr, 10/10 pontos kaja a héten. Spagettitészta volt paradicsomos szósszal, finom paradicsomízű, valamint spenótgombócok egy kevés sajttal. Ezek mind összeillő ételek, legalábbis olasz tésztákban többször találkoztam már a spenót-sajt-paradicsom-fokhagyma kombóval, finom, friss, ropogós, ezért szeretem a bioséfet, laktató, de mégsem nehéz, minden nap ilyet akarok enni.

Tönkölyhús ragu, lilahagyma kompóttal és mentás zöldborsó pürével. Ezt idehozza nekem a futár, meglátom az ételt és azonnal bekapcsol a kognitív torzításom, nevezetesen a "Katasztrofizálás (jövendőmondás): a személynek a jövőre nézve csak negatív elvárásai vannak, a sokkal valószínűbb pozitív kimenetel figyelmen kívül hagyása mellett. Például: annyira ideges leszek majd, hogy úgysem tudok teljesíteni." Vagy: "annyira durván néz ki ez a trutyi, hogy csak iszonyúan borzalmas lehet, bárcsak lenne nálam fényképezőgép és/vagy rántott hal." Megpróbálom azért leírni: tönkölyhúsragu, az biobarna téglahasábok szottyadtbarna lében; mellette ijesztően nagy mennyiségű, ijesztően élénkzöld trutymó (elégtelen a szókincsem az ételkritikához, tudom); valamint rikító lila, ööö, darabkák. Ezt komolyan percekig nézegetem, mire egyáltalán meg merem bökdösni a villámmal, eközben az egészségügyi személyzet, akik lelkesen asszisztálnak hetek óta tartó étkezésemhez, empatikusan bátorít. Végülis az étel nagyon finom, a Zs-kategóriás horrorokat idéző külső egészen hétköznapi ízeket takar. A tönkölyhúsé jellegtelen, a hagymáé hagyma, a borsópürén pedig én nem érzem a mentát, ellenben nagyon finom, igazi zöldborsó-íze van, ezért már megérte bátornak lenni.

Mellékételek

Háromcsokoládé kocka, pikáns banánkrémmel. Bennfentes információim szerint "ezt nem szabad kihagyni." Csokis süti, horrorisztikus, zöldesbarna trutymóval (tudom). A krém banánból és avokádóból áll, melyeket összeturmixolt a kreatív séf, és remek ötlet, inkább banánízű, finom dolog. Így néz ki.

Zöldsaláta paradicsommal. Ehhez nincs nagyon mit hozzátenni, a címével gyakorlatilag elmeséltük a filmet. Snakes on a plane. Friss, zöld levelek és paradicsom egy dobozban, pont olyan, amire az ember ezek után számít.

Diós tésztasaláta paprikával és kecskesajttal. Ez al dente penne, pici zöldpaprikakockákkal és diódarabkákkal összekeverve, pluszban a tetején a kecskesajt, otthon fogok ilyet csinálni én is, nagyon finom, ötletes, ropogós, valamint a környező egészségügyi személyzettől azt a városi (esetleg vidéki) legendát is megtudom, hogy a kecsketejtermékeket jobban bírják a laktózérzékeny személyek, mint a tehenet.   

Zellersaláta aszaltszilvával. Ezt most fogom megenni mindjárt. A hozzávalók szerint nincs benne más, mint zeller és aszatszilva, úgyhogy túl nagy meglepetések nem érhetnek.  

A fent említett ételek összesen kb. 7400 forintba kerültek. A jövő hétre visszavettem egy kissé az arcomból extremitásból és azokat az ételeket rendeltem, amelyekről név alapján úgy gondoltam, szívesen megenném őket.

Shopping is my cardio

2009.04.16. 23:49 - címkék: - komment
20.55-kor vége lett a Confessions of a shopaholic c. filmnek az Aréna Plázában, és akkor stílszerűen sprintelni kezdtünk a bevásárlóközpont folyosóján, hogy odaérjünk a 21.00-ig nyitva tartó Douglas Parfümériába és vehessek egy Lancome szempillaspirált húgomnak a totál mínuszban lévő hitelkártyámmal.

Give me a head with hair, long beautiful hair

2009.04.14. 22:10 - címkék: - 2 komment

Kötelességtudóan kivasaltam meg beállítgattam a hajamat, amennyire tőlem telt reggel hétkor, de hiába. Néhányan azon kollégák közül, akik a múltkor még lelkendeztek ("meg vagy szépülve!", "mínusz négy év!"), ma olyanokat mondtak, hogy "azért beszárítva nézett ez ki jól", meg "hát igen, most nem áll úgy, mint a fodrász után", sőt "kicsit fura". 

Manapság már nincs az emberekben semmi tapintat. 

Zene is

2009.04.14. 19:03 - címkék: - 3 komment

Volt egy koleszos szobatársam, aki a csoporttársam is volt egyben, és bár nagyon különböztünk, de nem volt más választásunk, mint kijönni egymással, végülis össze voltunk zárva évekre. Többé-kevésbé sikerült azért. Néha mutatott nekem zenéket, viszonylag kevés átfedés volt az ízlésünk között, de mindegy, mert úgyis hat évig többnyire az én zenéimet hallgatta a teljes szoba, mivel az enyém volt a CD-lejátszó. Hell, yeah. Szóval a Skunk Anansie volt az a zene, amit a szobatársam mutatott és nekem nagyon megtetszett, mert visítozó, kopasz, feka csaj, milyen vagány már. Ez meg az egyik kedvenc számom volt.

 

Főleg szenvedés

2009.04.14. 18:05 - címkék: - 18 komment

Úgy nagyjából fél éve mindig eszembe jut ez a pár sor, egyszer nagyon régen meditációs gyakorlat-javaslatként olvastam egy Popper-könyvben. Tudniillik, hogy olvassuk el és meditáljunk az értelmén. Most meg már annyiszor eszembe jutott, hogy megkerestem a pontos szöveget az interneten. Íme. Buddha mondta, nem én.   

A születés - szenvedés.
A vénség is szenvedés.
A betegség is szenvedés.
A halál is szenvedés.
A bánkódás, a kétségek közt sodródó levertség, a vergődés megint csak szenvedés.
S az is csak szenvedés, hogy amire vágyunk, azt meg nem találjuk.
Ezért nem boldog senki, sehol, soha.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása