Volt egy koleszos szobatársam, aki a csoporttársam is volt egyben, és bár nagyon különböztünk, de nem volt más választásunk, mint kijönni egymással, végülis össze voltunk zárva évekre. Többé-kevésbé sikerült azért. Néha mutatott nekem zenéket, viszonylag kevés átfedés volt az ízlésünk között, de mindegy, mert úgyis hat évig többnyire az én zenéimet hallgatta a teljes szoba, mivel az enyém volt a CD-lejátszó. Hell, yeah. Szóval a Skunk Anansie volt az a zene, amit a szobatársam mutatott és nekem nagyon megtetszett, mert visítozó, kopasz, feka csaj, milyen vagány már. Ez meg az egyik kedvenc számom volt.