Összeadtam havi kiadásaimat, ruha ugye nulla, szórakozásra költöttem kettőezerhétszáz forintot, saját oktatásomra (mozgásképzés, könyvek, kivételesen szakvizsgajelentkezés is) hatvanat, többi közlekedés, hiteltörlesztések, némi illatszer, kaja, aztán huss, máris tíz rugóval túléptem a fizetésemet. Kajára mondjuk meglepően sokat költök, úgyhogy most azon gondolkodom, mi lenne, ha csupán a kihívás kedvéért csinálnék egy ilyen Péter Anna-féle projektet, mégis, vajon mi a legkevesebb pénz, amit kajára tudok költeni egy hónapban? Az a baj, egyrészt, hogy én egészséges táplákozáson nevelkedtem, nekem halat kell ennem meg zöldségeket, brokkolit, paradicsomot és olívaolajat, nem ehetek egy hónapig minden nap krumplistésztát. A grízestésztát pedig utálom. Valamint természetesen nem érek rá minden nap főzni. És nem akarok elhízni sem. És van egy férjem, akinek egészséges ételeket akarok adni, és nem akarom, hogy elhízzon. 

Mondjuk állítólag a dolog kulcsa a tervezésben és a logisztikában rejlik, hogy nem csak úgy beszédül az ember az intersparba és vesz, amihez kedve van, vagy ami le van árazva, hanem stratégia van és harcmodor. Most a helyzet az, hogy hosszú távon nem igazán segít az anyagi helyzetemen, ha havonta mondjuk tízezer forinttal kevesebbet költök élelmiszerre, és cserébe májkrémes kenyéren kell tengődnünk, viszont felkeltette az érdeklődésemet az ebben rejlő kihívás. Még gondolkodom, belevágjak-e. Az a baj, túl sok koncentrációt igényel.

Ez a baj az Élettel, hogy túl sok koncentrációt igényel.