Épp kis híján megrendült a hitem az emberi jóságban, mert bejött Johnny leváltani ügyeletben, és ahelyett, hogy csak szépen jó hétvégét kívánt volna, azzal sokkolt ezen a szép őszi szombat reggelen, hogy nekem kell megírnom még egy cikket a kutatásunkból (valójában jót akar nekem, mert azt mondta, én írhatom meg a cikket), és elő is kell adnom azt kongresszuson (valójában azt mondta, én adhatom elő). Szerencsétlen szobanövények, nem tudják még, mi minden vár rájuk.
Később aztán találkoztam a Londonban Élő Lánnyal*, aki azt mondta, úgy nézek ki, mint a húgom, és húgom nyolc évvel fiatalabb, tíz kilóval könnyebb és több ponttal vagányabb, úgyhogy örültem, valamint kaptam Jelly Beant is, és volt benne egy csomó medvecukor-ízű, a medvecukor-íznél pedig kevés jobb dolog létezik. Ezt követően pedig megtaláltam azt a tízezrest, amit két nappal ezelőtt hagytam el. Klassz.
*Egy plázában, úgyhogy tovább deszenzitizálódtam a ruhavásárlást illetően.