Rájöttem, hogy az a módszer, amikor felírom a tennivalóimat egy nagy lapra és azt kiszögezem az íróasztalom fölé, és ha valami még eszembe jut, hozzáírom, az elintézetteket pedig kihúzom, ez egyetlen dologra kiválóan alkalmas: hogy valamivel pontosabb képet alkothassak arról, milyen is átélni egy pánikrohamot.
Nem beszélve arról, hogy én egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy kitöltsem a szakvizsga-jelentkezéshez szükséges papírokat és mindegyiket aláírassam a megfelelő emberrel és bevigyem a megfelelő helyre, ez nekem túl bonyolult, sose leszek rá képes, sose lesz pszichoterapeuta szakvizsgám, sose fogok többet keresni, sose lesz több szabadidőm, elsorvad a hippocampusom a sok stressz és a sport hiánya miatt, elbutulok, elbocsátanak, elszegényedem, míg végül dagadt öregasszony leszek egy gázkonvektoros albérletben két macskával akiket gyűlölök, és keserűen láncdohányzom majd a konyhában a viaszosvászon abrosznál, amíg azok eszik a csirkelábat.
Ez egy kognitív terápiás módszer különben, el kell képzelni, "mi a legrosszabb, ami történhet", én elég jó vagyok benne.