Lookin' in your eyes (with a feeling)

2009.09.16. 21:13 - címkék: - 3 komment

Számomra érezhető mértékben veszítettem az empátiás képességemből különben, mióta beteg lettem. Furcsa. Arról azért nincs szó, hogy egyáltalán nem érdekel, mi van az emberekkel, mert valamennyire érdekelnek, különösen azok, akikkel alapból is törődöm, de... más. Nem bántok senkit, de nem vagyok annyira humanista és szerettetteljes, mint amúgy. (Hm, akik ismernek személyesen, azok most vajon hangosan felröhögnek a "szeretetteljes"-en?). De ez teljesen belefér, világhírű kedvenc Főnököm a múltkor elmagyarázta a folyosón, hogy nyugodtan lehetek paranoid pszichotikus is, ha akarok, mert a szemműtéteket követő szenzoros depriváció (érzékszervi kiesés) okozhat delíriumot és paranoiát is, ez többnyire átmeneti és néhány napig tart. (Mondjuk főként idős emberekre jellemző, akiknek egyszerre műtötték meg mindkét szemét és pár napig egyikkel se látnak, de ez részletkérdés.)

Amúgy teljesen logikusnak és evolúciósan előnyösnek tűnik számomra, hogy az ember kicsit paranoid legyen, amikor hirtelen elvesztette a látóterének mondjuk felét és még nem szokta meg. Jobb akkor bent maradni a barlangban és ott szorongani, vagy ha ki kell menni mégis, akkor legalább idegesen kapkodni a fejünket mindenfelé, mert én most pl. simán nem venném észre, ha a bal oldalamon sétálna a kardfogú tigris. És bár nem lettem paranoid, de tegnap jártamban-keltemben komolyan veszélyesebbnek tűnt a Város a szokásosnál, fellöktek, bringások, csövesek, miegymás. Nagyon érdekes.

Holnap megyek vissza a szemészhez, aki ha minden jól megy, akkor meglézerez, és a legoptimistább terv szerint ezzel kész, vége, soha többet semmi bajom se lesz, kilencven évig élek jó egészségben, sok pénzem, saját vitorlásom, macskám és kertes házam lesz, valamint kilenc unokám és néhány megjelent regényem. A pesszimistább verziók ennél pesszimistábbak, de abból sok van, úgyhogy nem taglalom. Nagyon szeretnék már túl lenni ezen és visszakapni a régi, normális önmagamat a beteg, undok, paranoid verzió helyett. Úgy érzem magam ezzel, mint a hibás áru a Tescoban, aminek lejött a címkéje és berakták az egyik ilyen tárolóba 25%-os matricával. Vissza akarok már menni a polcra.  

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása