Bár a ruhák mindig fontos, szimbolikus szerepet játszottak az életemben, számtalan emlékem ruhákhoz kötődve tárolódik. Például valamelyik nap volt rajtam a kis, fekete ruhám, ami Gabó leánybúcsúján volt rajtam először, amikor felmentünk a Tűztoronyba (Sopron), összefutottunk Andrással és családjával, és Hajnalka beszólt a gonosz jegyszedő néninek ("nagyon szépen köszönjük a szíves fogadtatást és a segítséget" - valami ilyesmit mondott szarkasztikusan, de a néni olyan gonosz vlt, hogy észre sem vette). A Tűztoronyban régi moziplakátok vannak kirakva a lépcső mentén egy darabon, nem filmplakátok, hanem a soproni Szabadság mozi műsora a hatvanas-hetvenes években, már a filmcímeken is lehet röhögni, de az egysoros filmismertetőkön végképp. A kis, fekete ruhát amúgy Hajnalka vette nekem, mert kapott tőlem egy csomó, általam megunt / kihízott ruhát az évek során, és cserébe vehettem magamnak egy ruhát, amit később kifizetett. A Váci utcai Promodban vettem tavaly nyáron, miután kijöttem a pszichológusomtól (a Fereciek terénél rendel), és épp nagyon szomorú voltam egy, itt nem részletezett dolog miatt, amelyre részben gyógyírt jelentett a ruhavásárlás. Különben eléggé hiányzik, hogy pszichológushoz járjak, és ami még furább, hogy a mozgásterapeuta képzésben a volt terapeutám lesz a tanárom, ami biztosan fura lesz, de azért várom már, hogy kezdődjön. A másik tanárunk pedig az a filozófusnő, akinek a könyvét most olvasom, és aki (bár idősebb, meg filozófus is) stílusában tagadhatatlanul emlékeztet Claire-re az Időutazó feleségéből.
És vannak az utazásokon vásárolt ruháim, például a buddhista-narancssárga selyemnadrág, ami az évek során itthoni ruhává vált, most van rajtam, Kambodzsában vettem, Siem Reapben, öt dollárért. Megnéztük Angkort, meg megkérték a kezemet azon az utazáson.
De nem erről akartam beszélni, hanem hogy az előbb felpróbáltam a szürke nadrágkosztümömet, rám jön-e még és jó-e azzal a blúzzal, amivel fel tervezem venni a holnapi védésre. Mert a retinaszakadásom miatt nem futhattam hetek óta, és emiatt szabim alatt ahelyett, hogy a terveknek megfelelően sportoltam volna, inkább itthon henyéltem duzzogva, és jól meghíztam. Azért még rámjön. A szürke nadrágkosztümöt a phD felvételi előtt vettem magamnak a Marks and Spencerben, mert a régi szürke nadrágkosztümöm addigra már menthetetlenül az enyészeté lett (és rám se jött). A PhD felvételin viseltem tehát először a említett darabot narancssárga papucscipővel, mert a mániám, hogy valami kis kiegészítőnek jeleznie kell az öltözködésemben, hogy nem veszem mindig száz százalékig komolyan szürke nadrágkosztümös önmagam. Ez volt három éve. Most pedig átnézem az előadásomat.