A Volt-fesztivál-élményből eddig a következőkben részesültem: délután elképesztő tempóban próbáltam befejezni mindent a munkahelyemen, hogy négykor el tudjak indulni, persze épp elment a Hálózat az egész emeleten, mert a villanyszerelők kihúztak valamit, amit nem kellett volna, aztán nagyon melegben autóztunk sokat, megbeszéltük a Ladytron előző lemezeit, aztán eltévedtünk Lébénynél (nem én, én hátul ültem és nem figyeltem), aztán szakadt az eső, hazajöttem (ti. a szüleimhez, kik Sopronban laknak), ettem szendvicset, ittam kávét, ittam limoncellot, a kinti változékony időjárásnak megfelelően átöltöztem harmincszor, szidtam a fesztiválokat, hogy mennyire bonyolulttá teszik a szórakozást, hogy az ember számítson arra, hogy majd ujjatlan pólóban akar táncolni egy sátorban, de arra is, hogy éjszaka hidegben és esőben a szabad ég alatt kell helytállnia, de hova teszed a pulóvert és pláne az esernyőt amikor épp nem kell, mert letenni nem tudod sehova, és a farmerom szára meg beleér a sárba, szóval kész katasztrófa, különben is tök álmos vagyok és semmi kedvem kigyalogolni a kempingbe. Jelenleg gin-almalét iszom, amit a húgom nálunk csövező barátnői nyomtak a kezembe, és azon gondolkodom, hogy majd hol aludjak, itthon a tinédzserekkel, vagy inkább anyóséknál. Valamint elképesztő, hogy szegény fiatal lányoknak mennyit kell készülődni és a külsejükön parázni, mielőtt elindulnak szórakozni. Bár mondtam nekik, hogy teljesen mindegy, hogy sikerült-e teljesen kivasalni a hajukat, vagy hullámos maradt, és hogy pontosan hogyan festették ki a szemüket, úgyis sötét van és esik az eső, de teljesen nyilvánvalóan egy szavamat se hitték. Ez meg Ladytron.