Még egy kicsit a hajamról

Kihasználnám akkor itt a blog nyújtotta felületet némi hisztériára. Azt mondta a fodrászcsávó, hogy ebben a frizurában az a jó, hogy ha majd megmosom, akkor se kell szárítgatni, hanem magától jól fog állni. Persze lófaszt dehogy. Akkor volt csini, amikor ő beszárította, kivasalta, és rákente a hajsimító csodaolajat, amit csak nála lehet kapni. Jelenleg összevissza áll és rendezetlenebbnek és elhanyagoltabbnak néz ki, mint valaha. Persze, copfba se ér be rendesen, tehát most hónapokig vasalhatom, ami ugye tönkreteszi a hajat, hacsak nem vásárolok hozzá egy sokkal drágább hajvasalót és néhány hővédő-simító balzsamot meg kondicionálót meg fas ki tudja mit még. Sportolni nem lehet vele normálisan, mert az arcomat lágyan keretező tincsek végképp sehogy sem érnek bele copfba, a fülem mögé se lehet betűrni, így futás közben folyamatosan a szemembe lógnak, ezáltal összeizzadom őket, és nem csak kurva rettentő ideges leszek a végére, de még csapzott is. Lehet, hogy mégis megkeresem a csávót és kinyírom.