Múlt héten pedig nagyon rossz napom volt valamelyik nap (nem emlékszem, melyik nap, mert mindegyik elég gáz volt), másrészt rájöttem, hogy törődhetnék végülis többet a külsőmmel, emellett észrevettem Niké frissen és klasszul levágatott haját. Pont ugyanolyan haja volt, mint addig, csak jobb. Elmesélte, hogy néhány hónappal ezelőtt a magyar pszichiátriai társaság éves vándorgyűlésének keretében tartózkodtak Debrecenben, a kongresszusi program végeztével szórakozóhely keresésére indultak a kihalt esti utcákon, amikor szembejött két srác, helyiek, szóba elegyedtek, jó fejek voltak, továbbmentek együtt bulizni, az egyikről kiderült, hogy fodrász, Pesten is dolgozik, és ő vágta a haját. Szóval felhívtam a srácot, hogy vágjon akkor az én hajamból is. Én eleve tartok azoktól a fodrászoktól, akik Művészek és az a téveszméjük van, hogy az én hajam az ő rajztáblájuk vagy festőállványuk vagy megformálásra váró agyagtömbjük, amelyen szárnyaló kreativitásukat végre szabadon kiélhetik, és ennek keretében mindenfélére rádumálnak, amit én nem is akartam. A srác azonban még ezt is tudta tetézni, ugyanis anélkül, hogy akár csak egyetlen egyszer is látott volna, már a telefonban rádumált, hogy nem csak levágja a hajamat, hanem be is festi, de ez nem minden, mert most olyan akciója van, hogy ha festetek, akkor ingyen rátesz egy satírt, és az nekem nagyon jó lesz, érdekesebbé teszi a hajat a satír, higgyem el milyen jó lesz, és amúgy hatezer forintba kerülne, de most kipróbálhatom ingyen. Ezután húgommal megkerestük iwiwen a srácot (miután megkerestük iwiwen Bajnai Gordon lehetséges fiát és húgommal közös ismerőseiket. Az iwiw az ördög műve, ezért nem is használom) hát pont úgy néz ki, mint egy ilyen kreatív, "itt egy kicsit aszimmetrikusan megtépjük"-típus, ami még mindig jobb, mint a szemközti pláza kiégett és dühös fodrászasszonyai, de azért kicsit tartok tőle. Ma délután megyek. A szalonja egy hajón van a Dunán, ó, irgalom atyja, ne hagyj el.