Akkor elmondanám, mit ettem a héten a biochef-től. Nagyon izgalmas volt, és a nap fénypontját jelentette kb, amikor kicsomagoltam a kajájukat, mivel addigra már rég elfelejtettem, hogy miket rendeltem, mivel az ételeik neve sok, egymás mellé nem való szóból áll és úgyis megjegyezhetetlen, valamint szerintem nem is léteznek ilyen ételek.
Engem egyébként azt hiszem, könnyű volt lenyűgözni, mert időtlen idők óta a szar menzai rántotthalat eszem, valamint tengerész apukám kínai, maláj és francia hatásokat tükröző főztjén nőttem fel, szóval nagyon nyitott vagyok és kalandvágyó az étkezés terén. Is.
Hétfő
Hétfőn beteg voltam, és felhívtam őket, hogy ne a munkahelyemre hozzák a kaját, de túl későn telefonáltam, már a futárnál volt, de odahozta a város túlsó felén található otthonomba kb. 12.50-re. Olyat ettem, hogy olívával gyúrt juhsajt roston sütve rozmaringos paradicsommal, ez finom, sajtízű sajt volt, finom, paradicsom-ízű paradicsomokkal, de erre később még kitérek. Ez egyébként diétás menü, nem is laktam jól, szerencsére azonban volt mellette császármorzsa meggy öntettel, hát az elég durva dolog, egyáltalán nem emlékeztet semmiféle császármorzsára, hanem inkább... nem tudom, búzatöretre, amit a kamrapadlóról söpörnek össze cséplés után. Nagyon gyanúsan nézett ki, és nagyon finom volt, rohantam az internetre megnézni, lesz-e jövő héten is, de smarninak nem smarni az, közelebb állt valami müzlis-zabos édességhez.
Kedd
Laskagombás metélt medvehagyma mártással, párolt zöldségekkel, és zabpelyhes csokis puszedli. Ez volt a legjobb kaja az egész héten, ezen a ponton lettem elkötelezett szupermarketrajongóból a bioélelmiszer örök híve és kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha véget ér az egy hónapos megállapodás, akkor nem engedhetném-e meg magamnak mégis, hogy tovább egyem ezt. Spagettitészta volt ropogós zöldségekkel és fokhagymás spenótra emlékeztető zöld trutymóval, én attól ájultam el, hogy a zöldségeknek meglepően zöldségízük volt. Sose értettem, hogy a biokajában mi lehet a pláne, de talán ez. Nem azok a szokványos, nagyon szép színű, de tökéletesen ízetlen zöldségek voltak, mint amiket az ember az intersparból hazahord, hanem a répának répaíze volt, a gombának gombaíze, satöbbi. Igazi, finom, valódi zöldségek, ropogósan. Nyamm. A párolt zöldségről nekem a menzai "zöldköret" néven futó borzalom jut eszembe, ami tesco gazdaságos fagyasztott zöldab és répa sós vízben megfőzve. Na, ez nem ilyen volt. A süti kicsit csoki-, kicsit biosüti-ízű volt, én a részemről szeretem a teljes kiőrlésű, nem túl édes, egészségesnek imponáló édességeket, a főnővérünk szerint "nem rossz, de azért kéne hozzá egy kis lekvár meg tejszínhab".
Szerda
Kecskesajttal töltött gombafejek répa és burgonyapürével, itt azért elég nagy szükség volt nyitottságomra és kalandvágyamra, mert nem éppen biztatóan nézett ki a dolog, dehát én rendeltem magamnak a répapürét. A gombák finomak voltak, a kecskesajtot eleve nagyon szeretem, a répapürének pedig sem az ízével, sem az állagával nem volt baj, répaíze volt, nem okozott szenvedést az elfogyasztása, csak az előítéletek, meg mégis, maga a tudat, hogy bébiételt eszem. A mákos-almás rétes két nagy szelet volt, és máig is egy kissé bűntudatom van, ugyanis mindet felzabáltam szemrebbenés nélkül, pedig két kollégám is folyamatosan nézett és többször megjegyezték, hogy milyen éhesek.
Csütörtök
Kecskesajtos babos lepényt rendeltem medvehagyma mártással, ez megint egy kicsit szokatlan összeállítás. Két réteg teljeskiőrlésűnek imponáló tészta között volt vörösbab és sajt, ami ijesztőnek tűnik így együtt, de klassz volt, sajnos, nagyon gyorsan kellett megennem, mert csütörtökön mindenféle értekezletek vannak. A kollégák, akik egyébként remekül szórakoznak napi étkezéseimen, és mindig nézik, na, milyen durva dolgot hozott már megint a futár, ezt furcsa szagúnak találták; ezenkívül megvitatták, milyen jó dolog a medvehagyma, hogy néz ki, nem szabad összetéveszteni gyöngyvirággal és rém egészséges, tisztító hatása is van. A tiramisu túróval (képünkön) volt az az étel a héten, ami engem a legjobban emlékeztetett laikus megfelelőjére, vagyis a nem-bio, normál tiramisura.
Péntek
A pénteki ebédemet több, logisztikai és szociálpszichológiai tényező együttes következményeként nekiadtam főnökömnek, a Filozófusnak, aki negyven-valahány éves férfi. Burgonyakrémlevest evett medvehagymás galuskával és örmény gombalepényt tejfölös zöldségraguval. Beszélgetésünket az alábbiakban vágatlanul közölném.
isolde: - Na, milyen volt a kaja?
Filozófus: - Te, iszonyú jó volt.
isolde: - Mondanál róla három értelmes mondatot?
Filozófus: - Nos, a levest kissé merészebben is lehetett volna fűszerezni, valamint túlzottan pépszerű volt, én azt várom egy ételtől, hogy a benne lévő alkotóelemek egyértelműen elkülönüljenek egymástól. Nem volt rossz, de a fenti szempontok alapján még lehetett volna javítani. A második az iszonyú jó volt, jól is volt fűszerezve, volt egy enyhe édes íze is, ami remekül passzolt a zöldségekhez. A főétel esetében az alkotóelemek is jól elkülönültek, itt tehát nem állt fenn ez a probléma. Köszi még egyszer.
isolde: - És mit gondolsz, elegendő adag ez egy egészséges, felnőtt férfi számára?
Filozófus: - Igen. Feltéve persze, ha nem bányában dolgozik. Vagy ha mégis ott dolgozik, akkor diétázik.
isolde: - Köszönöm az interjút.
Összességében számomra pozitív csalódás az egész, én arra számítottam, hogy unalmas, fűrészpor- és karfiolízű trutyikat fogok kapni, (de legalább nem fizetek érte legalább nem rántott hal), ehelyett finom ízű és érezhetően friss, jó minőségű ételek, valamint le a kalappal a szakács kreativitása előtt. Minden nap tizenegy és fél egy között hozták, rugalmasan kezelték a helyszínváltást. A normál felnőtt ember adagja az egy főétel plusz egy valami (leves vagy saláta vagy édesség), tudom, hogy én nő vagyok, de nem szoktam reggelizni, ezért viszonylag sokat eszem ebédre. A felsorolt főételek 900 és 1350 Ft között mozognak, a heti ebéd így 8470 Ft-ba került volna.
A bejegyzés címe a fantázia szülötte, utalás Kőhalmi Zoltán egy stand-upjára, nincs arról szó, hogy a bioséf túl sok medvehagymát használna. A fotókat mind luciától kértem, mert én nem fotóztam.